Ha elvesztetted a munkádat…

Ha elvesztetted a munkádat

Mit kezdj most magaddal?

Félni csak attól félünk, amit még nem ismerünk – tartja a mondás. Ami a munkavesztést illeti, vele már olyan jóban vagyok, hogy mára nem hogy egy szemernyi félelem nem kapcsolódik bennem ehhez a fogalomhoz, hanem kifejezetten pozitív töltetűnek gondolom és tudom, miután már elég sok ízben néztem szembe vele. Arról írok most, amit magam is sokszor megéltem, ezért tudom, hogy mi fán terem és merre vezet a megoldáshoz vezető út. Engem legalábbis sokszor ez az út vezetett ki – és önmagamhoz, a stabilitáshoz, a bizalomhoz, a bőséghez, a harmóniához vitt.

Szóval, az alaphelyzet a következő: elveszítetted a munkádat, vagy félsz, hogy el fogod és zakatolnak benned a kérdések. Mit kezdj most magaddal? Mi lesz most? Hogyan tovább?

Induljunk az alapoktól – Először is, ‘munkát’ azt elveszíthetünk, de ‘hívatást’ azt nem. Erről még később. Aztán…

Elveszítetted? Az én véleményem az, hogy határozottan nem. Nem elveszítetted, hanem megszabadultál tőle. (Lásd az ismert spiri mondást: “Soha ne mondd azt semmire: elveszítettem. Mondd azt: visszaadtam!) Alapvető törvényszerűségei az univerzumnak, hogy csak az történik meg, amire a teremtő áldását adja (a teremtő pedig valójában te magad vagy!) és ami a tied, az eleve a tied, nem veszíted el. Történni meg semmi nem történik véletlenül, oka és célja mindennek van, csak lehet, hogy ott és akkor nem látod (ezt amúgy cáfolom, mert én mindig, minden esetben tudtam, láttam, hogy sokkal jobb dolgokhoz akar vezetni az egész, akkor is, ha nem tudtam, hogy konkrétan hova és mihez).

Lássuk a folyamatot! Nem baj, ha pár napig, vagy pár hétig csak fekszel a négy fal között, filmeket nézel és csipszet zabálsz. Vagy még azt sem. Nem baj, ha hervadtan lógsz le egy székről reggeltől estig és fut a ház. Nem baj, ha enerváltan fekszel az ágyadban és zavar van a fejedben. Ez is normális. Hogy miért? Mert ‘valójában’ most töltődsz. Mert ‘valójában’ az történt, hogy túl sok életerőt fecséreltél abba, ami ‘valójában’ nem vagy, ami csak vitte az energiádat, úgy, hogy fel sem figyeltél rá, észre sem vetted, vagy nem akartad tudomásul venni, elhinni, amit a lelked már régóta tudott. Ilyenkor az a normális fázis, hogy mindezt kipihened és mindegy, meddig tart, ne magadat ostorozd ezért, hanem fogadj szót a lelkednek és a testednek! A test fáradtsága valójában a lelked fáradtsága. Ez az állapot pedig nem fog örökké tartani, sőt! Ahogyan egyik napról a másikra éled újjá a természet és köszönt be a tavasz, úgy éled újra benned is az életerő. Engedd meg magadnak, hogy kipihend a régit és feltöltődj, hogy a kellő erővel kezdj bele az újba! Hagyj magadnak időt! Ne kifelé nézegess – csak magadra figyelj! De ha attól érzed jobban magad, hogy inkább lefoglalod magad valami külső dologgal, az is jó. Mindenkinél más a recept, illetve az újjászületés minden fázisában más a recept…

Hogy mi lesz az új, azt nem kell látnod, nem kell tudnod. Ha nem tudod az elméddel, a szíved már akkor is, már most is tudja! Tudta már akkor is, amikor a régit elhagytad, sőt, akkor is, amikor még benne voltál a régiben. De már készül az újra. A te részedről elég, ha van hited és bizalmad, hogy jön a jobb. Sőt, ha ez nincs meg, még az sem baj, mert akkor is jön! Majd úgyis meglátod.

Nekem mindig eredendő mottóm volt, hogy nem kifogásokat, hanem megoldásokat keresek magamnak. Ha más nem volt, hát felpakoltam a netes bazárba a használt cuccaimat. Rendeztem garázsvásárt. De ott volt a kézimunka, a kreatív tevékenységek, a szövés, a hímzés, na meg a szellemi erőforrások, az asztrozófia és minden ezzel kapcsolatos. Ha nem tudtam a “hogyant”, akkor hagytam, hogy megmutatkozzon magától. És megmutatkozott. Mindig. Sokáig azt hittem, “valami megélhetés kell”. Ma már tudom, hogy éppen az nem kell. ÉN MAGAM KELLEK! Az kell, ami ÉN vagyok. Eleve. Amiben TERMÉKENY vagyok, amiben ÖRÖMÖMET LELEM, ami LELKESÍT. Amit SZERETEK csinálni. Mindenki eleve hangolva van valamire és ha beleáll abba, akkor a bőség is rátalál. Mert ezekhez a rezgésekhez, az öröm és szeretet frekvenciájához tud kapcsolódni.

Sokáig azt hittem, hogy amiket szeretek, azokból a dolgokból nem lehet megélni. De tévedtem. Mert csak azokból lehet! Nem baj, ha úgy állsz neki, hogy nem tudod a hogyanokat – én sem tudtam. Egyszerűen elkezdtem. Aztán megjöttek, megmutatkoztak saját maguktól!

Szóval valójában egyszerű dolgod van: ne azt nézd, hogy mi nincs, hanem azt, hogy mi az, amire lehetőség nyílt! Érdekel egy téma? Állj neki és tanulj! Még pénzt sem kell rá költened. Van itt a neten minden, az oktatóvideóktól kezdve a pdf-könyvekig, amit csak akarsz. Olvass, kutass, tanulj, nézz utána, sajátítsd el, mélyedj bele! Értesz valamihez? Csináld! Vagy tanítsd online! Akár adományért is. Azt is lehet. Ilyen lehetőség is van. Szeretsz kertészkedni, vagy sütni-főzni? Csináld nagy(ob)ban! Válts ki egy őstermelőit! Süss a barátaidnak! Másnak is szüksége van élelemre, főleg most! Első ízben elég az ismeretségi kör is, vevőkörnek. Tele a szekrény, a kamra és nem férsz el? Úgyis itt a tavaszi nagytakarítás, pakold ki a felesleget és adogasd el, vagy szervezz csereberét! Úgy érzed, nem értesz máshoz, csak a házimunkához? Akkor segíts ott, ahol kell, segítsd például a többgyerekes családanyákat, akiknek az online oktatás mellett magukra sincs idejük! Vagy csinálj bármit, amihez kedved van, ami iránt lelkesedsz, lásd meg a lehetőségeidet! VAJON MI AZ, AMI IGAZÁN TE VAGY? Állj neki és hagyd, hogy megmutatkozzon, a “hogyan lesz ebből pénz”! Valahogy majd lesz, akkor is, ha most még nem látod. Csak ne nyafogj, mert azzal magad előtt generálod az akadályoztatást! Nem erre van szükséged. Sírd ki magad, aztán állj fel és menj tovább! Hidd el, valaki(k)nek pontosan arra van szüksége, amit TE tudsz! Találd meg, mi az és vele találd meg önmagadat!

Nekem mindig volt egy egyszerű praktikám vészhelyzetekre, ami minden esetben bejött. Akkor, amikor nagyon, de tényleg nagyon összecsaptak a fejem felett a hullámok és cselekedni kellett volna, de fogalmam sem volt, hogy mit… akkor nem tettem semmit, hanem leültem. Egy helybe. Legalább öt percre. Vagy húszra. Mindegy. Addig ültem egy szó nélkül és figyeltem befelé, amíg meg nem éreztem: MI AZ, AMIT A JELEN PILLANATBAN, ITT ÉS MOST CSINÁLNI AKAROK? Csak ezt a kérdést ízlelgettem és megjött a válasz, a késztetés. Aztán tettem – és a tett hozta, nyitotta a további lehetőséget.

Egy a lényeg: ha a hívatásodat akarod megtalálni, akkor az nem az lesz, amit “megélhetésnek” keresel. CSINÁLD AZT, AMIT SZERETSZ!!! Amit eleve akarsz. Ez tényleg ennyire egyszerű.

Zentai Anna

Kép: Az éppen elkészült Galaxis-Lótuszvirágom. Keresztszemes hímzéssel készítettem. Imádok hímezni. Legszívesebben ezt csinálnám egész nap. Nekem ez az egyik olyan tevékenység, ami kiteljesít. Legyen nektek is inspiráció!

(Minta a Pinterestről)

Az írásokkal kapcsolatos minden kérdést, észrevételt meg lehet írni e-mailben, a Kapcsolat linken található címen.