Gyermekekről…
Gyermekekről…
Minden új generáció egy kicsivel többet hoz spirituálisan és szellemileg. Gyermekeink a tőlünk kapott, általunk felépített életbölcsességet csupán alapkőként rakják le, hogy általuk még magasabbra – az Égig növekedjünk.
Vannak gyermekek, akiket a szülők tanítanak – és vannak gyermekek, akik a szülőket tanítják, emelik, segítik. Sőt. Ha körbenézek, a legtöbb gyermekben ez utóbbit látom. A szülők szeretetén és tiszteletén túl, olyan képességekkel és információkkal, értékekkel és erővel járulnak hozzá a szülők és mások fejlődéséhez, amely csak egy friss, megújult, még ártatlanul tiszta forrásból eredhet.
“A gyermek az első hét évben tanítja szüleit” – tanultuk annak idején… A szülő a fizikai világban segíti létezni a gyermeket, a Fényből nemrég érkezett lélek pedig a szeretet láthatatlan világában segíti létezni a megfáradt fényű szülőt.
Különös dolgot vettem észre a fiamon. Amíg nőtt, szinte az anyatejjel szívta magába mindazt a tudást, életérzést, energiát és információt, ami tőlem áramlott. Most, hogy fizikailag is a “fejemre nőtt”, már ő tanít engem. Egyetlen mondattal helyre tud tenni, ha kiesnék a középpontomból. Hétköznapi kamaszos bohémsága mögül, olykor, amint szükségét érzi, előbújik egy bölcs, öreg tanító és egy szempillantás alatt kiigazítja a megbomlott rendet, megvilágítja az árnyas részeket.
Figyeljünk a gyermekeinkre!
Zentai Anna
asztrozófus