Elutazni…

Elutazni…

Egy fiúnak és egy lánynak, akik mindig elutaznak…

Van egy számomra nagyon furcsa, évek óta visszatérő dolog, ami nekem a mai napig érdekesnek tűnik és nem is értem, mások ezt hogy nem veszik észre. Na jó, van ilyen több is. Az egyik például a kávézás, ami teljesen furcsa nekem, akkora méreteket öltött, pedig nem erre lett kitalálva. Én egyáltalán nem kávézom, soha nem éreztem hívást erre és bár volt, hogy tizenórákat dolgoztam vendéglátásban és minden nap megittam a kezdőlöketet adó kapucsínómat, mégsem szoktam rá soha. Tanultam és megfigyeltem azt is, hogy a kávé a jövőből veszi el az energiámat (hiszen az nem vész el, csak átalakul) és ha ’tiszta’ maradok, akkor bizony sokkal több az energiám, frissebb vagyok és könnyebben megy minden, nem fáradok el annyira és gyorsabban regenerálódok. Így aztán nincs is igényem kávézásra, viszont furcsa szemmel figyelem azokat, akik már a számomra legenergikusabb napszakban, reggel is kimerülten ébrednek és a kávéjuk nélkül élni sem bírnak. No persze, kompenzáció ez is, nem csak fizikai hatású, hanem élvezeti cikk is és éppen ez a csapdája – de ne ragadjunk le ennyire a kávénál, mert nem is erről akartam volt beszélni… bár, amiről szólni akartam, annak szinte ugyanez a háttere, mint a kávétól (vagy a kávé élvezetétől) való függésnek.

Az utazás.

Nekem ez eleve és mindig is furcsa volt. Hogy vannak emberek, akik arra vágynak, hogy ‘el akarnak utazni’, el akarnak menni itthonról, más tájakon lenni, máshol tölteni napokat. (És most nem a másfajta tájak és minőségek ‘felfedezéséről’ beszélek, hanem a puszta elutazni vágyásról. Voltam én is sok helyen, szép volt, jó volt. Megyek is még, majd ha úgy érzem, hogy menni akarok.) Nagyon régóta figyelem azonban azt, hogy kiben milyen érzések munkálkodnak, amikor ez a téma szóba kerül. Úgy gondolom, hogy sok olyan ember van, aki eleve belső hívást, késztetést érez arra, hogy utazzon és erre van ráhangolva a jelen életében. De most nem róluk van szó.

Sok embernél ugyanis azt tapasztalom, hogy egyszerűen azért akar utazni, mert tudat alatt – vagy akár tudatosan is – azt éli meg, hogy nem jó neki otthon. Nem szeret úgy élni, ahogyan. Nem szereti azokat az embereket, akikkel együtt él. Nem él szeretetben, nem töltődik fel a lelke, nem tud és nem mer önmaga lenni. Elvágyódik, mert azt gondolja, hogy akkor jobb lesz. Csak a probléma az, hogy a helyváltoztatás nem oldja meg az eleve fennálló problémát.

Érdekes felismerés volt ez számomra. Én nem vágyódom el sehova. Nagyon boldog vagyok otthon. Jól érzem magam itt, ahol vagyok. Szeretem a helyet, az otthonomat, a hazámat, a tájat. Szeretek magammal lenni. Tudok töltődni. Tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném. S közben időnként hallgatom a többieket, ahogyan áradoznak arról, hogy ők messze, külföldre, már megint, és újra és újra, és ide és oda, és ott milyen jó lesz… persze, lehet az is. De közben érzem, hogy becsapja magát. Nincs rendben itthon. Aztán a rövid kis szabadidejében elutazik, mire odaér, jól elfárad, ott sem tölt sok időt, mire hazaér, még jobban elfárad, a probléma meg csak ekkor tetőzik, mivel egy ideje félre volt téve. De legalább fel tudja mutatni, hogy ő a messzeségben milyen jól érezte magát.

Én meg azt mondom, hogy valóban nagyon szép. De köszönöm, nincs rá igényem, engem nem hív, nincs is a látóteremben, mert olyan jól vagyok itthon! Ha menni akarok, hát annyi hely van itt, mellettem, meg a közelünkben is, ami még felfedezésre vár! …és persze itt a béke, a nyugalom, a harmónia. Itt van a töltődés. Itt van a teljesség. Itt van minden, ami számomra fontos és elsődleges. Ami igazi érték. Itt van, velem van, benne vagyok, benne élek. S mivel itt van, nem is keresek máshol, mert már megtaláltam. Miért akarnék menni, amikor itt jó?

Sajnos, a leggyakrabban ezzel találkozom: azért akar elutazni, mert neki itt nem jó. Csak ezt maga sem veszi észre, nem látja, nem tudatosodik benne.

Ez persze főként a nagyobb távolságot jelentő utazásokról szólt eddig, de vehetjük a kisebb kiruccanásokat is. Tapasztalatból tudom például, hogy egy olyan párkapcsolatban, ami nem az igazi, nagyon könnyen kreálhatunk olyan önhazugságokat, hogy ha néha megengedjük egymásnak, hogy ki-ki menjen néha egyedül/barátokkal is valahova, akkor milyen jó fejek vagyunk, mert feltétlenül szeretjük a másikat és megadjuk neki a szabadságot, de amikor hazajön, akkor is minden rendben van. Hatalmas önbecsapás ez, amit csak a lélek egyre kínzóbb hiánya és szenvedése mutat, hiszen a látható felszínen minden a legnagyobb rendben van! Ma már tisztán látom, hogy amikor én voltam ebben, mennyire ott voltak azok a jelek, amiket direkt nem akartam észrevenni. Elutaztam, jót szórakoztunk a barátnőkkel, hazaértem, és milyen érdekes, valahogy fokozottan előjöttek a problémák, feszülések és mindig tetőzött egy nagyobb energia, amellett, hogy alig észrevehetően, a lelkem csak egyedül érezte szabadnak magát és otthon már nem.

Én csak annyit javaslok mindenkinek, akiben benne van az elutazás vágya, hogy vizsgálja meg a vágyait! Vajon igaziak, szívből-lélekből jövőek? Vajon mély, elemi, belső késztetésből fakadnak? Vagy abból a fájdalomból, hogy itthon nem elég jó? Hogy valójában nem vagyunk boldogok? Hogy valójában nem élünk szeretetben? Hogy nem is ezt akartuk? Hogy azt hisszük, hogy egy kis távolság, meg változás majd jót tesz egy kapcsolatnak? Hogy azt hisszük, máshol zöldebb a fű, kékebb az ég? Vajon a lelkünket tényleg az utazás töltené fel, vagy az csak menekülés lenne valami elől? Vajon itt, itthon, otthon, egymásban, önmagunkban, miért nem látjuk meg azt az ajándékot, azt az értéket, ami valóban teljességgel tölti el a lelkünket? Vajon itthon miért nem használjuk ki a lehetőségeinket? Vajon miért ragadunk bele abba, amiből inkább szabadulnánk? Vajon miért nem merünk igazán önmagunk lenni és önmagunkat választani? …vajon, ha ez meglenne, akkor is el akarnánk utazni?

Most is, mint mindig, él, hogy kinek nem inge, nem bújik bele. Csupán egy őszinte elgondolkodás inspirációja ez…

Zentai Anna

Kép forrása: Jess Wandering

Kérem, hogy akinek kérdése van, az a Kapcsolat linken található e-mail címre írjon! A Facebook oldalon nincs publikus beszélgetés, az a felület csupán információk közlésére szolgál. Köszönöm.