Életrevalók!
Az épület üvegfalait kézzel festett, gyönyörű függönyök vonják be. Az aulában a végzős diákok által készített alkotások sorakoznak, üvegvitrinekben a horgolt ruhadarabok, gyöngyfűzött ékszerek; asztalokon a fából faragott munkák; az állványokon rajzok, festmények, versek sora… Semmi hivalkodás, semmi kicsapongás, csak kellemes fények, halk nevetések midenfelől, élő zene és ének, amit maguk varázsolnak ide, kedves diákok, akik fogadnak és sorra vezetnek, mutatják, mit hol találunk…
A tükörterem bejáratánál üvegpalackokba bújtatott fénysor adja a hangulatvilágítást. Az állófogadáshoz három sor asztal szépen megterítve, rajtuk a szülők által készített változatos házi finomságok tömkelege. Gyülekeznek a végzősök, az őket búcsúztató évfolyamtársak és a szülők, rokonok is… A gyerekek nyitottak, beszédesek, az alkotások csodálatosak, meglepő igényességről, precizitásról és profizmusról vallanak, dacára annak, hogy mind 19 éves diákok művei. Az egész estét átjárja a bensőségesség, az ünnep szívmeleg öröme, ami érezhetően nem színjáték, ahogyan a könny sem, tanáraik szemében és a meghatódottság a szavaikban, amikor arról mesélnek, hogy ezek a gyerekek nem is tudják, mennyivel többet tanultak tőlük, mint amit ők maguk tanítottak nekik…
Öröm nézni a műsor közben az őszinte nevetéseket, az egymásra mosolygó, csillogó szemeket. Nincs rivalizálás, ballagtató a végzőst, kisebb a nagyobbat nem csak kötelezettségből búcsúztatja, de szívből ölelik is egymást, sorra, egymás után, sírva-nevetve… nincs hivatalos feszengés, unalmas pillanat egy szem sem… ellenben van életszerű, megható, rövid, de velős beszéd, örömtánc vigyorogva, erre az alkalomra írt dal, amelyben személy szerint említenek mindenkit és büszkeség oda-vissza, varázslat a szülők szívében, amit egy-egy tánccal, énekkel, a közönséggel megosztott élménnyel csempésznek ebbe a közös estébe.
Az elmúlt hetekben rengeteget készültünk, izgatottan és lelkesen. Nem tudom, hány vidéki és pesti üzletet jártam végig penészzöld színű nyakkendőért, mert a gyerekek kitalálták, hogy az ő színük bizony a zöld lesz és minden lány zöld ruhában fog táncolni és a fiúknak ugyanolyan árnyalatú zöld nyakkendő kell, mint amilyen a párjuknak van! 🙂 Büszke elégedettséggel hallgattuk legutóbb Jucus tanárnőt a szülői értekezleten, amikor arról mesélt, hogy mennyi munka egy ilyen rendezvényt megszervezni, de a gyerekek olyan éretten és aktívan járulnak hozzá, hogy az hihetetlen! Amikor belépett pár hete az osztályterembe és feldobta a kérdést, hogy “gyerekek, meghívókat is kellene készíteni az estélyre!” – a válasz a fiúktól azonnal érkezett: már meg van szerkesztve, megcsináltuk! 🙂 (..és bizony, gyönyörű, kézzel készült, zöld papíron csipkével szegélyezett meghívókat kaptunk!) Egy szó, mint száz: ezek a ‘gyerekek’ már nem gyerekek, hanem igazi, érett felnőtté váltak itt, amit nem az érettségi bizonyítvány fog tanúsítani, hanem a mindennapi hozzáállásuk, otthon és az iskola falai között egyaránt.
Amikor először jöttünk ide, öt évvel ezelőtt, már az első beszédek során meghatódva hallgattam Igibát (nincs ‘igazgató úr’, mindenkinek ‘Igibá’ van, aki bizony, beáll a gyerekek közé labdázni, métázni, ha úgy van kedve), ahogyan azt ecsetelte, hogy itt tehetséggondozás van, kérem szépen, és minden egyes gyereket illetően fel kell fedezni, hogy kinek milyen egyéni képessége, tehetsége van, amit ki kell bontakoztatni és abban tudnia kell érvényesülni, amellett, hogy legyen meg a kellő tartása, önbizalma, fejlődjön a személyisége, ha kimegy a nagyvilágba… Most, hogy öt év után beléptem ebbe a térbe, pontosan érezhető volt, hogy ezek nem csak üres szavak voltak – ez megtörtént! Minden egyes tanuló megtalálta, hogy ki mit szeret, mihez ért, mit csinál szívesen. Olyan alkotások születnek, olyan képességek bontakoznak ki, hogy csodájára lehet járni. Mindemellett érezhető a fiatalokon, hogy valóban nyitottak és öntudatosak. Nincs elfordulás, nincs kibúvó, meghunyászkodó tekintet. Van összehasonlítási alapom bőven, így nyugodt szívvel mondhatom: itt nincs szellemi leszedálás, nincs lelkileg megtörés, itt életre nevelés és kinyílás van! Állítólag az érettségi vizsgabiztosok jó ideje tudják, kik azok, akik innen kerülnek a vizsgára, mert sokkal magabiztosabban állnak ki e megmérettetésre is, amellett, hogy évről évre kitűnően teljesítenek. Valóban, érződik rajtuk – ők egy olyan generáció, akik kaptak itt ‘valamit’. Szavakkal ez szinte leírhatatlan.
Ezek a pedagógusok itt életeket mentenek.
A mai világban, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy az átlagemberre, az átlag tinédzserre milyen magatartás és mentalitás jellemző, amikor mindenki tudja, látja, hogy milyen élethelyzetek uralkodnak, hogyan viselkednek a fiatalok, milyen szellemiséget képviselnek a felnőttek, milyen irányba tartunk 2022-ben – akkor igenis, el lehet mondani, hogy aki ilyen gyerekeket nevel iskolai keretek között, az életeket ment! Ezek a fiatalok lesznek a jövő nemzedéke! Az ő életüket, a jövendőbeni világunkat itt és most alapozzák meg.
Hogy mit kapnak ezek a fiúk és lányok itt, az valóban olyan kincs, olyan érték, ami kézzel nem fogható. Nem csak tiszta tudást – mert azt is -, de olyan jellemfejlődést, vagy inkább megőrzést és kibontakozási lehetőséget, amit más helyeken nem nagyon láttam eddig. Olyan tartást, olyan értékrendszert, amit a felnőtteknek is tanítani kellene. Ha vannak olyan fiatalok, akik igazán életrevalók – akkor ők azok és azok is lesznek!
2018 – 2023. Abai Atilla Király Gimnázium 12.A ! <3
Zentai Anna
