Elengedésről… de igazán.

Ahogyan befejeződik a telihold mágikus ünnepe, úgy kezdődik meg a fogyó Hold időszaka. Ez a két hét ismét az elengedésé, a fogyasztásé, a tisztulásé, a csökkenésé, az enyhülésé és csillapodásé.

Évek óta olvasom itt-ott, hogy vannak emberek, akiknek gondjuk van az elengedéssel. Ez egy érdekes dolog, mert úgy vélem, elég sok embert ismerek, de én ezt a baráti körömben igen ritkán tapasztalom. Nekem meg aztán pláne semmi különösebb gondom nem volt vele soha. Sőt, még a kedves Olvasók – akik évek óta írják meg kérdéseiket, megéléseiket – sem panaszkodnak erről különösebben. Nagy ritkán jön egy-egy levél, amikor adott csillagállásról írok, amelynek üzenete az elengedés, hogy akkor most el kell engedni egy konkrét személyt, vagy tárgyi dolgot? …és akkor válaszolok, hogy nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy belső minőségeket engedünk el. Persze, néha nem csak azt, de alapvetően ez az általános működés, a fizikai sík már csak következménye, eredménye ennek. Szóval válaszolok, magyarázok és akkor megértik és megnyugszanak. Mégis felötlött bennem már hónapok óta, hogy ezt az elengedés-témát tisztázni lenne jó, mert látom, hogy sok itt a félreértés. Hát legyen…

Először is, tisztázzuk, hogy mit jelent az, hogy elengedés. Az elengedés természetes dolog, folyamat, ami a mindennapok része! Nem csak néha-néha üti fel a fejét, nem csak nagy dolgokra vonatkozik, hanem a legyegyszerűbb, hétköznapi megéléseinkre is. Asztrozófusként én nem látom azt, hogy hosszabb időszakon át ne lenne szükség az elengedésre, egyszerűen az ember földi természetének, működésének okán sem. Ez pedig így van jól. Gondoljunk csak az emésztésre! Folyamatosan befogadunk, táplálkozunk, eszünk-iszunk, ez által folyamatosan emésztünk és ez által folyamatosan elengedünk. Ennyire végtelenül egyszerű ez… Sőt, nem csak ételt fogadunk be, hanem lélegzünk, benntartunk és kifújunk. Az is elengedés. Ugyanez megy végbe az érzelemvilágunkban, a lélekben is, valamint a gondolati síkon is! Befogadunk dolgokat, megemésztjük, feldolgozzuk őket, éltetjük, élvezzük és megéljük őket, majd elengedjük őket, ami lehet útjára bocsátása is az adott dolognak, eszmének, érzésnek. Az elengedés tehát egy olyan folyamat, ami nem időszakokra vonatkozik, nem csak néha hangsúlyos, hanem állandóan jelen lévő minőség!

Ha azt látom az égbolton, hogy egy bolygó éppen a Rák, vagy a Skorpió olló-csillagainál halad, vagy Nimród elengedő kezénél (a Vénusz éppen most fog megérkezni ide), akkor egyértelműen nem írom azt, hogy nincs ideje az elengedésnek, mert van. Mindig van és ez nekünk JÓ. Gondolj csak bele, mi lenne, ha egy bőséges vacsora után, teli hassal, jóllakottan, nem tudnál ‘elengedni’? Na, remélem, érted már…

Az elengedés tehát természetes, szükséges és jó dolog. Ideje vele megbarátkozni és csak engedni. Elengedni lehet például egy betegséget, ami már egyenlő a gyógyulással. Elengedni lehet egy szorongató érzést, helyzetet, amitől felszabadulunk. Elengedni lehet egy kezet, amely nélkül már önállóan is képesek vagyunk boldogulni. Elengedni lehet egy elvárást, ami helyett sokkal tágabb, szebb, nagyobb dolgok találhatnak ránk. Elengedni lehet egy hitrendszert, ami eddig benn tartott egy méltatlan, számunkra kellemetlen helyzetben… és még sorolhatnám…

Másodszor pedig, szerintem nem is az elengedéssel van gondja sokaknak, hanem ennek az értelmezésével. Mert ha valaki megijed egy természetes és szükséges folyamattól, akkor valamit tévesen értelmez. Ennek oka pedig úgy látom, az, hogy az elengedés fogalmát valamikor és valahol összekötötte a fájdalom és veszteség érzésével illetve bármilyen rossznak ítélt érzéssel. Ez már egyéni megoldást kíván és mindenképpen orvosolható, oldható. Érdemes rajta dolgozni.

Én tehát amondó vagyok, hogy szeressük meg az elengedést! Éppen úgy, ahogyan a befogadást és a növekedést is! A Hold ciklusai csodásan tükrözik az éppen aktuális működések mikéntjét. Ma este telihold van, ami a teljes jóllakottságnak felel meg, de éjszakától már elkezdünk megkönnyebbülni és a következő két hétben (képletesen) egyre vékonyabbá, könnyebbé, szabadabbá válunk. Kitisztulhat mindaz, amire már nincs szükség. Gondolhatunk így is erre az elengedő folyamatra. Vagy tudatosíthatjuk, hogy elengedni egyenlő a bennünk lévő, már nem tápláló, felesleges, mérgező, vagy lehúzó minőségektől való szabadulással, amivel egyúttal helyet és teret is készítünk annak, ami tápláló, jobb, szebb és igazabb! Mindent összevetve, én azt látom: az elengedés tökjó. Ha nagyobb erejű megélésről van szó, akkor is jólesik, ha a szívünkre hallgatva éljük az életünket, hiszen ez esetben nincsenek kérdések, előre éreztük, tudtuk, értjük, hogy miért jön és miért jó. Talán még vártuk is. A szív mindig jelez és megmutat és aki figyel és hagyatkozik rá, jól éli meg az elengedést. Ha meg adott esetben mégsem… akkor jó tudni: az érzelem mindig az értelem által irányított – ezért érdemes elmélyülni az önismeretben és sorsunk ismeretében, hiszen a tudás jelenléte egyenesen arányos az öröm jelenlétével az életünkben!

Zentai Anna

Kép: Pinterest