Az Egyesülés fázisai

ELŐSZÖR CSAK A FÉLELEM VAN.
Sötét félelmekből szőtt démonok, melyeket évezredeken, számtalan együtt élt életen át hordozunk magunkkal. Mert annyi, de annyi fájdalmas veszteség ért már, amikor újra és újra elveszítettük egymást. Nem is vagyunk tudatában annak, hogy elzárkózásunk és játszmáink mind abból erednek, hogy örömben és fájdalomban, lelki magasságokban és mélységekben, egyesülésben és elszakadásban gazdag múltunk emléklenyomatait cipeljük…
AZTÁN A FÉLELMEN ÁT, LASSAN ELŐTÖR A VÁGY.
Mert a Vágy az, aminek nem lehet parancsolni. Ez a lelkek egyesülésre hívó szava. A Vágy, ami olyan elemi erővel és olyan mélységekből fakad, hogy még inkább megijedünk, hiszen ha nem szabnánk gátat, mindent elsöpörne és különben sem megengedett. Megmagyarázzuk észérvekkel, hogy ez pusztán testi vonzalom, vagy elfojtjuk és tudomást sem veszünk róla, de a Vágy továbbra is ott dolgozik, ott forrong bennünk.
Évek kellenek, hosszú idő, hogy AZUTÁN A FÉLELEM MELLETT EGYRE NAGYOBB TERET KAPJON A SZERETET.
Ahogyan a Félelmet dolgozzuk ki magunkból, úgy növekszik, úgy bontakozik ki a Szeretet, a Szer-elem, és már nem visszafordítható…
Mindennek tudatában elmondható: aki a legnagyobb félelmet hozza el, az hozza el a lehetőséget a teljes szabadulásra!
Aki elől a legjobban menekülünk, az jön felénk szembe. Akit a legmélyebbre rejtünk magunkban, az van a legmagasabb szinteken. Amit leginkább elnyomunk, az tör fel a legnagyobb erővel. Amit a legjobban titkolunk, az az egyetlen igazság. Amit a legnagyobb illúziónak hiszünk, az az egyetlen valóság.

Zentai Anna