Amikor semmilyen körülmény nem számít…

Amikor semmilyen körülmény nem számít…

Egyre többen kerestek meg azzal, kétségek között, hogy akiben a lelketek másik felét vélitek felfedezni, az veletek azonos nemű. Szeretnék hát, ha kicsivel is, de hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a kétségek és félelmek megszűnjenek!

Milliószor esett már szó arról, de el kell ismételjem, hogy a kapcsolataink a földi leszületésünk előtt már megköttettek. Életünkbe a helyes iránymutatást nem kézzel fogható papiruszon, hanem a szívünkbe kódolt, belső hívásban hoztuk magunkkal. Ezért felesleges bármilyen kívülállóhoz fordulni jótanácsért szerelmi, párkapcsolati, baráti, vagy akármilyen ügyekben. Mert senki nem fogja érezni azt, amit te érzel, pedig a kód benned van!

Életek millióit éltük már e Földön és eljátszottunk már minden szerepet. Voltunk férfi, voltunk nő, voltunk már a szerepjátékok minden oldalán. Lassan oda értünk, hogy semmi nem újdonság már. Emlékszünk mindegyikre, tudat alatt őrizzük ezeket a minőségeket. A földi feladat viszont nem változott: maradt az, hogy életünk során meg kell tanulnunk a szívünkre hallgatni és bármi áron, minden külső hatás, eltántorító erő ellenére követni azt!!! …mert ez minden egyes leszületés lényege.

Minden korszakban vannak drámák és megítélések. Ha a jelenlegiben az a megítélés, hogy „házas emberrel nem” vagy hogy „azonos neművel az beteges”, akkor ezeket kell megdönteni. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – szól a mondás. Nem véletlenül. A Mérleg csillagkép mesél arról, hogy a földi törvényeket, bizony, magasan felülírja az égi rendeltetés, igazság és szeretet.

Így adódhat olyan törpördöngösség, hogy a Jóisten a lélekláng egyik felét egy adott nemű testbe cseppenti, a másikat meg – ugyanolyanba. Puff neki.

Éppen azért. Hogy megtapasztaljuk, nem a külsőség, nem a csomagolás, nem a mások ítélkezése, nem a saját negatív hitrendszereink és nem a félelmeink… hanem valami egészen más az, ami igazán számít.

Amikor az igazi társad szemébe nézel, az leírhatatlan. Biztos a tudat, hogy „Ő az!”. Nincs kérdés, nincs kétség. Kétség csak addig van, amíg a félelmeinket ki nem dolgozzuk arról, hogy ez nem működhet (pedig dehogynem, sőt, csakis ez tud igazán megfelelően összesimulni és működni).

Ilyenkor megtapasztaljuk azt, hogy semmilyen körülmény nem számít.

Nem, bizony.

Nem is gondolnátok, hogy mennyire sok ember él köztünk, aki úgy vonzódik öntudatlanul a saját neméhez (vagy ahhoz is), hogy önmaga elől is rejti ezt a vonzalmat. Úgy, hogy maga is megítéli ezt az állapotot és azt hiszi, soha nem lenne képes ilyet érezni. Ezek az emberek gyakran férfiak, akik rendkívül magas szellemi képességekkel rendelkeznek, de a szívüket nem tudják megnyitni, különböző előző életbeli és gyermekkori traumák miatt. Nem érzelmesek, nem érzékiek, nem „spirik”, hanem szellemi emberek, magas szintű tudással, ám a szív valódi hangjára süketen és vakon. Köztük van a legtöbb, akiknek másik felét az Atya/Anya egy hasonlóba rejtette el. Ezért is hiába keresik az ellentétes oldalon és hiába mondják, tanítják azt, hogy „a szerelem illúzió” és úgyis minden elmúlik egyszer. Persze, hogy így gondolják. Mert az igazit, a soha nem múlandót, az isteni minőséget nem merik megtapasztalni. Még önmaguk elől is rejtik. Mert ők kapták ezzel a legnagyobb feladatot.

Vannak aztán azok a helyzetek, amikor annyi előző életet élt már valaki férfiként (vagy nőként), hogy a jelenlegiben, amikor éppen nőként (vagy férfiként) kell léteznie, nem tud átváltani. Megértem. Több ilyen barátnőm van. Nem könnyű az út.

A lelki hívás mindent megmutat, ha nem akarjuk ésszel felülírni. Egy intuitív nőben általában több a lelki töltés, de itt is hozzá kell tegyem, hogy ma már nincsenek efféle általános szabályok, lehet szó egy intuitív, spirituális férfiról is, aki van annyira erős és bátor, hogy mer a lelkére hallgatni.

Szerintem érdemes. Mert lehet, hogy a feladat hatalmasnak tűnik – de az eredmény is ehhez mérhető ajándéka az életnek.

„Nem tudod, milyen nehéz az a teher, amit nem te cipelsz” (afrikai mondás)

Zentai Anna

asztrozófus

Kép: Terraz