A párkapcsolatok átka
Mitől lesz boldog egy párkapcsolat? Mitől működik jól?
Ezekkel a kérdésekkel van tele egy csomó internetes oldal, többszáz cikk boncolja ezt a kérdéskört és mégis, lépten-nyomon azt látom, hogy éppen a lényeget hagyják ki.
Mert egyetlen lényegi alapelv van: azt válaszd, akivel ELEVE megvan minden!
Aki az igazi társad. (Mert ezt eleve érzed. Nincs kérdés. A lélek pontosan TUDJA.) Dolgozhatsz te akármennyit egy kapcsolaton, ha nem a másik az igazid. Hiába.
Ismétlem. Mert ennél fontosabb nincs és ennél többet nem is kell tudnod ahhoz, hogy tényleg sikerüjön!
Tehát: Azt VÁLASZD – akivel – tényleg! – ELEVE – megvan – minden! Minden, amit akarsz, amire vágysz. Akivel egy picike hiányérzet sincs.
Mert hogy a dolog több ponton bukik el.
- Azt hisszük, hogy nincs ilyen. – De van. Pont. Ennyi. Persze, addig nem találjuk, amíg tele vagyunk múltból hozott, téves hitrendszerekkel, elképzelésekkel. Ezekkel áltatni magunkat, ma már népbetegség.
- Megelégszünk azzal, ami van. Mert már úgyis együtt vagyunk, mert már évek óta, 5 éve, 10 éve, 20 éve, 30 éve… és direkt nem akarunk tudomást venni arról, hogy nagyon nem stimmel.
- Mert elhisszük, hogy ez a normális, hogy dolgozni kell érte, hogy ha teszünk érte, akkor majd jó lesz. Nem. Nem lesz jó. Ha már tenni kell érte, az épp elég jelzés.
- Mert a netes cikkek, meg a ‘bölcsek’ is azt sugallják, hogy elég, ha odafigyelünk pár dologra és a kapcsolat attól lesz boldog (pl. ne feküdj le haraggal, dolgozz magadon, időnként lazítsatok, csináljatok valamit együtt, stb…). Hát nem. Nem ezektől lesz boldog.
- Mert nem merjük választani. A mai világban általános, hogy akarunk, erőltetünk, ezért már benne vagyunk egy nemigazi kapcsolatban, amikor egyszer csak rájövünk, hogy ki az igazi, nadehátazmilyen, hogy akkor felrúgunk, tönkreteszünk egy jól működőt? (Önhazugság. Sosem lesz a mienk, ami eleve másé és nem felrúgás, nem tönkretevés – hanem rendeződés és helyrekerülés lenne, csak gyáva kukacok vagyunk, mert nem ezt láttuk, már a szüleinktől sem, hogy kiálltak volna magukért…)
- stb… sorolhatnánk még tovább, de minek?
Rengeteg kapcsolat épül arra, hogy “megfelelően működik”, és ez elég. Hogy “mindketten akarjuk, megoldjuk, biztonságra vágyunk, hosszú távú kapcsolatra vágyunk, jó ez így” stb… Aztán, amikor a színfalak mögé nézünk, akkor kiderül, hogy az egész egy nagy adag hazugság, képmutatás, színjáték. Önhazugságok tömkelege. A lélek meg szenved. Sok esetben iszonyúan szenved.
Az emberek javarésze ösztönösen vágyik a boldogságra, a biztonságra, a stabil, hosszú távú kapcsolatra, a békére. Sajnos éppen ezért sok esetben megelégszik azzal, ami éppen van, akkor is, ha csak egy kicsikét profitál belőe és nem a teljes egészet nyeri el vele (Mellette meg a másik oldalról nagyon is sokat veszít). Mindezek téves, belső rögzülésekből, múltbeli élményekből, traumákból táplálkozó viselkedésformák. A hiba a tudatalattiban van – de minél őszintébb kezd lenni magával az ember, annál könnyebben javítható, rendezhető ez az állapot.
El sem hinnénk, mennyi hamis lepel hullana le, ha igazán mögé néznénk azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket a párok nagy hévvel mutogatnak, posztolnak, büszkén reklámoznak, mint sok-sok éve működő, stabil kapcsolatot – holott a két felet nem köti más össze, mint egy kielégületlen vágy a lélekben, ami szeretetért kiált, de nem kap. (No meg kemény karmikus kötelékek, de erről ne itt…)
A párkapcsolatok legnagyobb átka, hogy nem hallgatunk a szívünkre, nem merjük követni a lélek igazi hívásait. Hogy nem merjük önmagunkat választani. Felvállalni azt, aki igazán vagyunk. Mert azt tanultuk, hogy inkább feleljünk meg másoknak. Pedig, ha vállalnánk igazán önmagunkat, akkor nem lennénk képesek benne maradni egy percig sem egy nemigazi kapcsolatban – ugyanakkor mernénk választani azt, ami az igazi. De miért olyan fontos ez?
Az, hogy milyen a párkapcsolatunk, annyi más területre kihat, hogy nem is gondolnánk. Kihat a munkára, hívatásra, anyagiakra, pénzügyekre is, a kapcsolat az alapköve a családrendszernek, mintát ad a gyerekeinknek, hat a baráti kapcsolatainkra, a kapcsolatunkban való állapotunk határozza meg az egészségünket és a tudatosságunkat, a személyiségfejlődésünk lehetőségeit, lényegét. Két ember egy energetikában való működése, az adott energetika milyensége, teremtő erőként meghatároz minden mást is az életben! Ha egy nemigazi kapcsolatban vagyunk, akkor két eset lehetséges: vagy tönkremegy minden, egyre kevesebb lesz a pénz, az anyagi stabilitás (mert nem tudunk együtt, harmóniában és bőségben, örömben teremteni), vagy épp ellenkezőleg: csúcsra járnak az anyagiak, mindent meg tudunk teremteni egzisztenciálisan, csak épp baromi boldogtalanok vagyunk és iszonyúan szenvedünk, plusz egyre betegebbek, depressziósabbak leszünk, mélyen belül tudva azt, hogy ez a kapcsolat a sírba visz. Szó szerint.
No meg fontos azért is, mert kiteljesít. Mert eleve ez a lélek vágya. Pusztán ezért kellene azt választani, ami valóban boldogít. Ami teljességet ad a léleknek – talán ez a legfontosabb, amiért itt vagyunk, ebben a földi világban.
Zentai Anna
asztrozófus