Szaturnusz a Vízöntőben

 Szaturnusz a Vízöntőben

Vasárnap hajnalban a megszentelés, a fény anyagba vizsgázódásának princípiuma, a Szaturnusz belépett a Vízöntő jelébe. Július 2-ig fog itt haladni, mert időközben irányt vált majd és a kozmikus irány szerint halad egy ideig, majd év végén, december 17-től lép újra ide, a Vízöntő jelébe és ekkor már szépen végigvonul rajt.

Az elmúlt időszakban a Bak jelében haladva is a saját területén járt, most is így marad ez. A két ciklus azonban merőben más időminőség. A bak Szaturnusz idején egyrészt levizsgázódott az életünk annak a kérdésnek a jegyében, hogy amit eddig teremtettünk, az vajon életképes-e és valóban a fényt képviseli-e számunkra? Tényleg kiteljesít, szentséget képvisel, igazi érték nekünk mindaz, amit eddig választottunk, megalkottunk, létrehoztunk, felépítettünk? Érezhettük ezt, bármely életterületen. Másrészt felismerhettük a saját önkorlátozásainkat. Olyan helyzetekbe kerülhettünk, amikor felszínre jöttek azok a gondolatok, érzések, melyekkel önmagunkat húztuk le, tartottuk keretek, gátak között, ráláthattunk arra, milyen negatív gondolatok, programok működtek bennünk – ezek mind benne tartottak a komfortzónánkban, abban az életminőségben, amiben elhittük, hogy működhetünk. Ám ezek meghaladásának most végleg eljött az ideje! Már eddig is sok alacsony szintű rezgés és minta feloldódott, kioldódott belőlünk, ez a folyamat azonban most indul be igazán! A Vízöntő minőség már a megtisztulás és a korlátokból való kiszabadulás ideje.

Mindaz, amit eddig korlátként, kényszerként, szorongásként, félelemként, gátként, akadályként éltünk meg, a saját hitrendszerünk megtestesülése volt. Amiért így vélekedtünk, ezért ezt is tapasztaltuk – így tükröz bennünket a külvilág, a fizikai mátrix, amely továbbra is saját teremtésünk. Mostantól azonban sorsfeladattá válik a tisztulás, a függőségek elengedése, a szabadság! Sorsfeladattá válik, hogy letegyük terheinket, átszakítsuk gátainkat. Hogy felismerjük azt: valójában nincs kényszer és nem kell megfelelnünk senkinek. Valójában VAN lehetőségünk és VAN választásunk. Csak azt HITTÜK eddig, hogy nincs. Most elkerülhetetlenné válik, hogy megteremtsük szabadságunkat, akár a tudat szabadságáról, akár a lélek szabadságáról, vagy akár a gyakorlati szabad létezésről van szó.

Emellett sorsfeladattá válik az önzetlen segítségnyújtás, a közösséggel való foglalkozás is sokaknak – nem mindenkinek, hiszen nem mindenkinek útja ez. Kinek így, kinek úgy, mindenkinek más módon, más minőségben, de az, hogy másokért alkossunk, teremtsünk, mindenki örömére és egyben saját örömünkre is, ez is időszerűvé vált most.

Érdemes tehát végiggondolni, hogy mi jelentett eddig terhet, nehezéket, kényszert, nehéz kötelességet, félelmet, blokkot a számunkra – és tudatosítani azt, hogy 1. nem az – csak elhittük, hogy az, ezért tudott jelen lenni, de már nincs rá szükség 2. itt az ideje megszabadulni tőle, meghaladni azt, letenni a függést, befogadni a szabad, tiszta létállapotot. Figyeljük meg, milyen kapuk nyílnak meg most és a következő időszakban!

Zentai Anna