2019. november 21. csütörtök
2019. november 21. csütörtök
Az ősz az elengedés meséje.
Minden évben megtanít arra, hogy az elmúlás is lehet szép, szívmeleg és lélektelien gyönyörködtető. Elengedhetünk úgy is, ahogyan a Napot elengedni az égbolt kékje, minden egyes alkonyatkor, fényben úszva, vérezve, mégis könnyedén. Elengedhetünk úgy, ahogyan a fák a leveleket, ezernyi színt ajándékozva nekik még utoljára, egy könnyű sóhajjal, nem meghajolva, egyenes törzzsel állva azután is. Elengedhetünk úgy, ahogyan esténként az elmúlt napot, elcsendesedve, ellazulva, megkönnyebbülve, megpihenve, álmot várva.
A Nap is elengedi a Tejútra nyíló kaput, kilép a Mérlegből, töltekezve azzal a tudattal, hogy mi is az, ami igazán fontos a szívnek – hiszen erről szólt az elmúlt időszak. Pénteken a Nyilas jelébe érkezve rávilágít az igazságokra, felszínre hozza, ami eddig a mélyben volt, felélénkíti érdeklődésünket a világot működtető törvények iránt, ugyanakkor hétvégére már a Skorpió csillagkép alá érkezik, így hamarosan a Skorpió ollójánál haladva mutatja idejét annak, hogy elengedjünk mindent, ami nem méltó valódi önmagunkhoz, önvalónkhoz. A Jupiter is segítette ezt az elengedést az elmúlt időszakban – ő már elhagyja a Skorpió fullánkját, végleg lezárul egy időszak, melyben visszaadhattuk mindazt, amit sokáig sorsmunkáink eszköze volt, de már lejárt az ideje.
A Vénusz azonban most, éppen most, ebben a fokozódó, nagyszerű folyamatban ér a Skorpió fullánkjához, amely a végérvényes búcsú erejét rezgi, annak érdekében, hogy valóban az maradjon és legyen földi életünkben is, amit odaát megírtunk, megvágytunk magunknak.
Zentai Anna
asztrozófus
Kép: Pinterest