2017. július 22. szombat – 23. vasárnap

2017. július 22. szombat – 23. vasárnap

A Nap és a Mars energikus, forrósággal töltő, közeledő együttállása most éri el a Tegmine csillagot a Rák első ágánál. A Tegmine a fedezék, a védelem, a menedék energiáját képviseli, a lélek számára megfelelő óvóhelyet, biztonságot adó védő burkot, finom, lágy ölelést, mely érzetre minden veszélytől, fájdalomtól megvéd. Továbbra is kérdésként jelenik meg, hogy mit engedünk befogadni, mire nyílunk meg? Merünk megnyílni arra, ami igazán a szívünk szerint való, ami építi a lelkünket, amivel azonosulni tudunk? Merjük nem befogadni azt, amivel nem érzünk azonosságot, amiről tudjuk, hogy nem ad, hanem elvesz belőlünk? Merünk nemesedni – nemet mondani?

A Nap szombaton belép az Oroszlán állatövi jegyébe, így eljön a feltétlenül áradó, ragyogó szeretet működtetésének ideje. Végképp eljön a tiszta rálátás ideje, amelynek során legfeljebb akkor nem tudjuk megoldani a jelenleg lényeges ügyeinket, dolgainkat, ha a szemünk előtti függönyt direkt magunk elé húzzuk és kifelé hárítunk, bemagyarázva magunknak is azt, amit pedig eleve tudunk. Ideje van élvezni az élet napos oldalát, létrehozni a lelkünket örömmel töltő dolgokat és ideje van sorsunk kormánykerekét végérvényesen a kezünkbe venni és nem kiadni többé senkinek. Az életvezetés, az önirányítás, az önuralom kérdésköre válik hangsúlyossá.

A Hold szombaton leérkezik a Tejútról és rendkívül intuitív, fogékony lelkiállapotot mutat, szívesen nosztalgiázhatunk a múlt élményein, emlékein is. Mögötte az Ikrek csillagkép ragyog. Vasárnap már a Rák csillagképben jár a Hold, a megnyílás és táplálás erejét ajándékozza nekünk, a Zodiákuson pedig az Oroszlánba lép, így 11:46-kor egy oroszlán újhold köszön ránk. Ennek hátterében a Rák csillagkép első ága, a védelmet, menedéket nyújtó Tegmine, fent pedig az éberen őrködő, az Egységre figyelmeztető Hiúz csillagzat ragyog! A most induló új lelki kör kezdete tehát a belső építkezésről szól, önálló, tudatos sors-irányításunk tükrében. Amire hívást érez a lélek, ahol a szív hazatalál és békére lel, arra megnyílni – amire nem, azt bátran kint hagyni, elengedni, nem elfogadni. Mélyen belül egyértelműen tudjuk, érezzük, mivel-kivel, milyen minőségekkel vagyunk egyek! Erre és csakis erre (!) érdemes most megnyílni, ha nem akarunk egy újabb kudarcba fulladó sorskört kezdeni!