2015. szeptember 10.

Szeptember 10. csütörtök – Mai álmaink segítik az elengedést, az önállósodást. Akinek dolga van vele, az gondolja végig, hogy amíg fogja a másik kezét, addig nem fog önállóan járni-kelni a világban. Gyakori, hogy az ember már csak azért is istápolja gyermekét/rokonát/társát/barátját stb. mert ezzel saját fennsőbbrendűségi érzését erősíti. Vagy a másik oldalon – épp azért nem engedem el a másik kezét, hogy sajnálva legyek és szeretgetve. 
Elengedni persze mindenkinek mást érdemes, az aktuális élethelyzettől függően. Elsősorban belső minőségeket, tapasztaltan nem működő eszméket, elvárásokat, az új élethez már nem kellő dolgokhoz való ragaszkodást. Vagy már megszületett, új, szép, működő dolgot is lehet a maga önálló útjára bocsátani. Mindezt érzékelhetjük ma a család-otthon-érzelmek terén is. Szép és harmonikus órákat élhetünk meg, főleg a nap első felében, aztán intenzívebb érzelmeket a nap második felében. Este már arra sarkallnak az élményeink, hogy terheinket, félelmeinket letéve, tudatunkat kitágítva, tiszta és szabad létállapotot teremtsünk.
Örömöt lelhetünk ma a szerelemben, alkotásban, a felszabadulás élményében. De lehet az is, hogy önmagunkban kutatgatva rájövünk, mit érdemes magunk mögött hagyni, hogy még teljesebbé váljunk.
Vannak persze olyan kezek is, amelyeket érdemes megfogni és fogva tartani. A finoman egybefonódó ujjak között is érezhető a szeret áramlása, amely egyenesen a szívből jön és a szívhez érkezik. Ilyen esetekben az egyetlen elhagyandó dolog a fél-elem, ami a szeretet áramlását és megélését gátolja.

Zentai Anna