2015. szeptember 12.-13.

Szeptember 12. szombat – 13. vasárnap – Ez a hétvége is része annak a jelenleg zajló folyamatnak, amelynek során letehetjük a már idejétmúlt, terhes, a jövőnket nem szolgáló minőségeket, átvehetjük az irányítást érzésvilágunk felett és új utakat nyithatunk tudatunkban. Az égitestek nagy része az Oroszlán csillagkép alatt jár. A Nap és a Hold vasárnap reggeli együttállása jelzi az újholdat, amely a Szűz jegyében itt is a lelki működésekre való rálátás általi, külső-belső rend eljövetelét, ez általi megújulást üzen. Szombaton délután már érezzük, hogy lelkünk óriási inspirációkat kap, ideje lépnünk, teljességében átalakítani dolgokat, annak érdekében, hogy életünket szenvedéllyel (és ne szenvedéssel) éljük.

A Vénusz és a Mars távolodó együttállása az Oroszlán feje alatt, a női-férfi működéseket és megéléseket tekintve, önmagunkra, saját sorsutunkra való rálátást üzen. Mindez arra is ösztönöz, hogy fogékonnyá váljunk olyan dolgokra, eszmékre, amelyek mások, mint amit eddig tudtunk-hittünk. Tágítani tudjuk most tudatunk határait, ebben nagy szerepet játszhat a művészet, a szerelem, a kreativitás, az örömök megélése. Régről visszatérő vágyaink arra késztethetnek, hogy forduljunk ősi bölcsességek felé, illetve cselekvően, aktívan vegyünk részt sorsunk teremtésében.

Most könnyebb lehet nyitni bármire, ami újabb, modernebb, mint az általunk megszokott dolgok. Az élet egyik alapvető működése, hogy ha csak azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik érdekelnek és amiket megszoktunk (akár eszmeileg, akár gyakorlatilag), akkor benne maradunk saját, szűk kis világunkban. Időnként érdemes nyitni olyan irányba is, amely egyáltalán nem a mienk, sőt, homlokegyenest ellenkezik addigi érdeklődésünkkel, vagy nézeteinkkel. Ezzel leszünk még többek, így találunk addig rejtett minőségekre, olyanokra, amelyeket talán vártunk, de önmagunk elől takartunk el.

Gyakran hallhatjuk azt is, hogy a visszatérő helyzetek addig térnek vissza, amíg meg nem oldjuk őket. A megoldás fogalmát itt gyakran értelmezik félre. Ha egy helyzet jön, akkor nem az a dolga, hogy ne legyen benn az életünkben. Ha kikerüljük, addig jön vissza, amíg kerülgetjük – ez menekülés az egyébként sorsszerű helyzetek elől. Vizsgáljuk hát felül magunkban, miről is van szó valójában – a teljes kikerülés és lezárás van úgy, hogy célhoz vezet, de nem minden esetben. Az érzések itt is egyértelműen jelzik az utat.

A vizsgák és tanítások amúgy is időszerűek – ha eddig jól cselekedtünk, most élvezhetjük az eredményeket. Ha most kéri számon a sors, hogy merjük-e élni, amit már tudunk, hogy letettük-e terheinket, egy boldogabb élet reményében, hogy felvállaltuk-e utunkat, nyitottunk-e a nőiségre vagy az érzésekre – akkor léphetünk bátran, megjönnek a sikerek.

 Zentai Anna