2015. július 28.

Július 28. kedd – Ideje van még a megnyílásnak, így most érdemes előhozakodni a megbocsátás, az elfogadás, a hála témakörével. Megnyílni lehet akár olyan dolgokra is, amiket eddig elutasítottunk, amik iránt ellenkezünk, ám felismerjük, hogy éppen ezek vannak épülésünkre. Kulcsfontosságú lehet mindebben a büszkeség félretétele.
Legyen szó akár egy családtagról, barátról, társról, vagy bármilyen emberi kapcsolódásról – a cél felé nem az elutasítás és elítélés, nem a haragtartás és -dédelgetés, hanem a szív megnyitása és a befogadás visz.

A Hold a Tejúton jár ma, így érdemes jól figyelni és hallgatni a sugallatainkra, álmainkra. A déli-délelőtti órákban a Skorpió fullánkját megjelenítő csillagok adják az erőt, hogy végképp leszámoljunk lelkünkben azzal, ami szeretetlen és mérgező az igaz érzések számára. A nap második felében egyre inkább előtérbe kerül az ösztöneink megismerése, tudatos irányítása, kezelése. E napokban különösen fontos, hogy tudjuk: nem a sors rángat bennünket zsinóron, hanem mágikus teremtő erőkkel rendelkező, minden jóra méltó fény-lények vagyunk!
A Merkúr ma a Rák csillagkép elengedő szeretetet jelképező ágához ér. Szellemi-kommunikációs szinten, az információk áramlását tekintve, már megkezdődik az elengedés következő fázisa. Beszélgetéseink is erről szólhatnak, gondolataink is e körül járhatnak. Az elengedés sokféle lehet – az eddig megteremtett, önmagunkból táplált dolgok önálló életre kelésének van ideje. Legyen szó gyermekünkről, cégünkről, bármely alkotásunkról – ideje a maga útjára engedni őt.

Zentai Anna

Ajánlott gyakorlat egy másik ember iránt való harag feloldására:
nyugodt percekben üljünk le csendben (zene mehet), hunyjuk le a szemünket és figyeljük a légzésünket. Idézzük fel magunkban azt a pillanatot, gyökér-eseményt, amikor elkezdődött a vele való kálváriánk. Gondoljuk végig magunkban azt, hogy mire jött indulatba a lelkünk, mi volt az, amire először rárezgett, mit érintett meg bennünk? Honnan indult, hogyan gyarapodott a neheztelés, mi rakódott rá, hol tart most? Mi az, ami nem tetszett a másikban – lehet, hogy nekünk éppen azzal lenne dolgunk, csak elutasítjuk? Idézzük fel az egész folyamatot és figyeljük végig önmagunkat – nem a másikban, hanem magunkban keressük, miért támadt fel az indulat? A valódi okot magunkban találjuk.
Megtehetjük ezt időben visszafelé is, a jelen helyzettől a múltba haladva. Figyeljük meg, hol támad fel bennünk a fájdalom? Hol érzünk sérülést a lelkünkben, hol támad fel a düh? Éljük meg ezt, mondjuk ki, kiabáljuk ki, sírjuk ki bátran! Ezekre fókuszáljunk, ezeket figyeljük meg. Lássuk magunkat, mint kicsi gyermeket, aki e sérüléseket elszenvedte és akit most meggyógyíthatunk, megvigasztalhatunk.
Ha megéltük ezeket az érzéseket és könnyen megjelenítjük magunk előtt azt a képet, ahogyan ezzel a társunkkal egységben vagyunk, kéz a kézben, fényben, szeretetben, akkor lássuk így magunkat! Figyeljük meg, mi kell ahhoz, hogy ez valósággá váljon!
Mindenképpen magunkban keressük, hogy mi az, amire a lelkünk rezeg, indulatba jön, mert ennek indítója nem a másikban, hanem bennünk van – ő csak katalizátorként előmozdított bennünk valamit, amit most helyretehetünk. Gondoljuk végig: eléggé szeretjük-e önmagunkat ahhoz, hogy elhiggyük, érdemesek vagyunk a boldogságra? Megtettünk mindent azért, hogy boldogan éljünk? 
Ha megéltük, kidolgoztuk magunkból a rossz érzéseket, akkor el tudunk jutni oda, hogy emeltebb minőségbe, a szeretet állapotába kerüljön a kapcsolat és feloldódjon a régi rögzülés. A felismerések mindeközben jönni fognak.
Figyeljük, milyen gondolatok, képek jönnek lelki szemeink elé! Mindenkinek egyéni meditációs útja van, szellemi segítőink pontosan azt rakják elénk, amit kell.