2015. július 14.

Július 14. kedd – Érezhetjük, hogy éleződnek a helyzetek, hiszen a váltás ideje van, vagy közeledik. Hiba lenne valakit, vagy valamit hibáztatni azért, ami zajlik, hiszen annak a társunknak, vagy dolognak épp az a szerepe, hogy katalizátor legyen egy minőségi váltásban, aminek eljött az ideje, ami segít most, hogy ismét eggyel magasabb minőségi szintre lépjünk, közelebb kerülve ezzel valódi lényegünkhöz, vállalt küldetésünkhöz, szerepünkhöz. Bármi zajlik a felszínen, ami nem tetszik – távolodjunk el tőle, nézzük más szemszögből és érteni fogjuk, sőt, üdvözölni fogjuk a változást!

Mindenkinek eleve megvan a helye a világban – van úgy, hogy egy ideig máshol állomásozunk, hogy kellő tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodva léphessünk azután. Ez így rendben is van. Ha arra születünk, hogy felnőtté érjünk, először ki kell járni a gyermeklét iskoláját. Aztán felnőni.

A jelenlegi folyamatokat könnyítvén, ideje a tisztulásnak, kipucolásnak, szabadulásnak, mindattól, ami valójában (vagy már) nem az életünk, egyéniségünk része. Jót fog tenni.

A szeretet nyílt kimutatása, mindkét oldal megértése, akaratunk egyértelmű kifejezése, a bátor nemet mondás, a bátor felvállalás, mind segíti ezt a folyamatot.

A mai napon tetőzik az a folyamat, amely párkapcsolatokban, női minőséget tekintve, alkotó erők kihasználásában és művészi hívatásban is rámutat arra, mit és hogyan érdemes meghaladnunk önmagunkban, mi is az, ami igazán értékes, minek járt le az ideje, hol érdemes elengednünk a megszokott, berögzült dolgokat, hogy egy minőségi átalakulás megtörténjen. Lehet, hogy alapvető akarásoknak, elvárásoknak, kapaszkodóknak tudunk most búcsút inteni. Érdemes.

Gondoljunk bele: ha nem marad más, csak a puszta létezésünk és a szívünk szeretete, még akkor is hálásak lehetünk ezért az ajándékért. A díszlet folyton változik. Talán nem is ott van a lényeg…

 Zentai Anna