Semmi nem az, aminek látszik…

Semmi nem az, aminek látszik…

A Skorpió csillagzat üzenete ez, mégis, ha körülnézek a világban, oly kevesen értik…

Az ember olyannyira gyermekcipőben jár abban, hogy a látszaton túllásson, túlérezzen és a valóságban bízzon… A szemünknek hiszünk akkor is, amikor kiabál a lélek, érez és jelez. Csodálkozunk, miért történnek dolgok, miért fordulnak, alakulnak át kapcsolatok, helyzetek, pedig ott van minden, az orrunk előtt. Minél inkább felébred valaki, annál több önhazugságot tapasztalhat maga körül. Mert minden, ami igaz, az a lélekben van. Az egész nagy földi játszótér meg tanulása annak, hogy azt felszínre hozzuk és az anyagban, a fizikai síkon megvalósítsuk. Ezt tanulja az ember, életeken át, jön újra és újra, mint gyermek, hozza magával lelki kódjait, amire hívatott, a külvilág hatásai megfélemlítik, majd esélyt kap arra, hogy megvalósítsa azokat – és ekkor lesz felnőtt, ha ezeket a félelmeket meri meghaladni és élni aszerint, aki valóban önmaga.

Hogy valaki spirituális útra lép-e, az nem attól függ, hogy milyen könyveket olvas, mit tanul éppen, vagy milyen témakörökkel foglalkozik. Ha valóban szeretnél elindulni ezen az úton és ennek gyümölcseit is élvezni, akkor három fontos dolgot javaslok. Az egyik: semmit ne higgy el, amit látsz! Inkább merj mögénézni! Bármit mond a másik, bátran merd megkérdőjelezni! Járj nyitott szemmel, nyitott tudattal, nyitott szívvel és érezni, látni fogod, hogy mennyi ember él a saját hazugságában, mennyi ember él félelemben, mert nem meri a szívét követni, így azt hazudja magának, hogy boldog, közben pedig nagyon nagyok a bajok, de erről nem akar tudomást venni. Sokszor ott a legnagyobb, ahol kifelé egy látszólag csodaszép, nagyszerűen működő képet mutatunk. Csak hát a valóság ettől még, a háttérből létezik és dolgozik.

A másik, amiben szintén érdemes nyitott szemmel járni: hogy jelek, jelzések, üzenetek ezrei vesznek körül bennünket! Sőt, nem is ezrei… valójában egy hatalmas nagy jelképrendszerben élünk. Minden jelzés, minden üzenet – Neked. Minden, ami történik, amit látsz, amit hallasz. A számok, a színek, a tárgyak, a nevek, az utca- és városnevek, az idő, a zene, a kép, amit magad előtt látsz. A futár, aki belép az ajtón, és megkér, hogy “azt a piros dobozt vedd el” – és már tudod, hamarosan ajándékot ad az élet. A lepkék, akik ketten egyszerre röppennek fel előtted, a tó fölé. A felirat a hirdetőtáblán, ami úgy érzed, egyenesen neked szól. Ha valóban figyelsz, észreveszed! Égi segítők százai dolgoznak azon, hogy vezessenek és segítsenek és neked csak figyelni kell és bízni bennük.

A harmadik: a felelősség. Ez talán a legnehezebb. Tudni, hogy ami van, az a te teremtésed. Ha mást akarsz, magadon kell dolgozni. Nem várni a másiktól semmit, nem hárítani kifelé senkire. Csak magaddal foglalkozni. Senki mással! Dolgozni magadon, aktívan, energiát tenni ebbe (akár időt, erőfeszítést, utazást, pénzt, stb.) és nem csak várni, hanem konkrétan tenni, mert akkor eredmény is lesz.

Mindig, de mindig vedd figyelembe, hogy amit látsz, az ritkán a valóság! Az emberek többsége valódi önmagát sem mutatja meg a külvilágnak. Kitűnő példa az enyém. Annyi levelet kapok olyan megfogalmazásokkal és kívánságokkal, amikkel nem tudok mit kezdeni, hiszen a külvilág nagyon ritkán érti, amit írok és egészen mást lát bele abba, amit leközlök. Hiszen én is csak töredékét adom ki annak, ami Van! Sokan azt hiszik, ha tudnak pár információt, már ismernek. Közben pedig igen távol állnak ettől. Mindenki a saját megélései, a saját gondolatai, a saját látóköre, a saját félelmei és tudati korlátai által ítéli meg a másikat. (Különösen igaz ez, ha érintettnek köze van bármiben is az Oroszlán jegyéhez, hiszen akkor eleve az “én”-en van a fókusz, ő a középpont és nincs is ezzel baj, egy bizonyos határig és minőségben, mert ez rendelve van valamire). Meglehet, hogy egy adott írás mögött könnyeket és fájdalmat hisz valaki, mert neki az a megélése, közben nevetés, jókedv és béke van mögötte, mert a másik egészen másképp, egészen más utat jár. Sokszor akar valaki ott segíteni, ahol nem kell. Sokszor sajnálkozik valaki ott, ahol nem kell, sőt… Én sem tudok ezzel mit kezdeni. Félreteszem, mert ismeretlen emberek gazdag képzeletével nem kell foglalkozni.

Mert hiába mutat sok hasonlóságot a látszat, a valóságunk nem ugyanaz. Az életünk, az utunk, a megéléseink, ahogyan sokszor ugyanazt éljük, nem ugyanazok. A tudatosság, amivel megéljük, nem ugyanaz. Az érzelmeket pedig az értelem irányítja. Ha már értek, nem félek. A megértés és tudás örömteli.

Kérlek, tegyél ezután egy kérdőjelet minden állítás mögé! Hiszen pontosan érezni lehet, hogy valaki a szívéből beszél-e, vagy az elméjéből.

Azt hidd el inkább, amit érzel és ne azt, amit látsz! Épp erre tanít az élet…