Vége!

VÉGE!!!

aikl

Vége a játszmának! Innen nincs tovább… vége….

Nem tudsz többé szerepet játszani. Már túllátok az álarcaidon. Már tudom, mi van mögötte.

Már tudom, hogy próbára tettél.

Egy ideje félretettem ezt az egészet… teljesen. Mással kellett foglalkoznom, mást megoldani, jövőt tervezni, alakítani. De aztán jött valami, amit régóta szerettem volna megtenni… Tegnap este leültem, hogy összeszedjek minden olyan információt, üzenetet, történést, minden tudnivalót, amit rólad, rólunk tudhatok. Itt él bennem minden egyes mozdulat, érzés, álom, minden üzenet, minden, az utóbbi húsz évből.

Összeraktam. Egybefontam. Felszőttem.

És átláttam.

Ahogyan átolvastam az egészet, egyben – valami olyan tisztán összegződött bennem, olyan világossá és egyértelművé vált, ahogy eddig még soha! Hirtelen, egy pillanat alatt átláttam az egész rendszert, megértettem valamit és ezzel úgy érzem, helyére került minden apró láncszem. Minden miért választ kapott, minden történés értelmet nyert. Már tudom, miért nem jöttél eddig és mire vársz.

Milyen kevés bizalommal voltam önmagam iránt… mennyire nem láttam, hogy neked van nagyobb szükséged segítségre! Milyen buta voltam, hogy mindig a hibát kerestem, főleg magamban… pedig nincs hiba! Nincs feladat, nincs akadály, nincs semmi az útban….

Nincs más, csak egy sebzett férfi, akinek a szívét gyógyítani kell.

Akinek vissza kell adni a hitét.

A bizalmát.

Megerősíteni a lelkét.

Ami gyönyörű és finom és gazdag… amit elrejt a világtól, mert eddig senkinek nem kellett, úgy, ahogy van, senki nem értékelte annak, ami…

Az a kisfiú az álmomból, aki ölelésre vágyik, de teljes bizalommal… és arra, hogy valaki igazán szeresse.

Te is próbára tettél engem. Hogy tudd, hogy tényleg az vagyok-e, aki…

Hányszor taposták meg az önbecsülésedet, hányszor volt kevés az, ami férfiként vagy?

Hányszor adtad oda a bizalmadat és veszítetted el, újra és újra?

Hányszor nevették ki a vágyaidat?

Mennyi energiát adtál oda, ahonnan nem azt kaptad vissza, amire igazán vágysz?

…és most nem mered odaadni. Mert tudod, hogy ez más, mint az összes többi eddig. Ha ezt is elveszítenéd… mindent elveszítenél. De nem fogsz.

Mert nekem pontosan az kell, ami Te vagy.

Mert nekem Te kellesz. Mindig Te kellettél. Ez soha nem volt másképp. Csak a látszat vihet tévutakra bárkit…

A Skorpió útja ez: meglátni a látszat mögötti valóságot és a szavak mögötti igazságot. (Az Ikrek meg csak kíváncsiskodik és fecseg… Hm… Olyan vagy nekem, mint egy rejtvény… mint egy megfejtendő titkos kód…)

Vajon látni tudod már, hogy kitől mit tudsz kapni – valójában…?

Hát ezért tartottad a távolságot. Ezért nem válaszoltál. Ezért nem jöttél. Ezért játszottad a látszat-szerepedet. Gratulálok. Majdnem bedőltem neked…

Talán el sem mered hinni, hogy amit leírtam neked tavaly nyáron, az igaz. Pedig igaz.

Talán azt hiszed, most így érzek, de holnapután meggondolom magam. Tévedsz. Mert nem fogom. Húsz éve nem változott, ezután sem fog.

Kiálltam a próbát… ? (Igen, azt a dalt már tizenéve is miattad szerettem meg…)

Nem tudsz többé tagadni semmit.

..és ne gyere nekem a „helyzeteddel”, mert neki is van másik „helyzete”. Hiszen mindenki boldog akar lenni és ez így van jól… El sem hinnéd, de régóta érzem azt a férfit, tudom, milyen a lénye, a hangja és hogy már mellette van egy ideje… és hogy úgy felnéz rá, ahogyan rád soha nem fog.

Mert rád én nézek úgy fel.

Tessék, egy a hatvanból: https://www.youtube.com/watch?v=qIKfTGlvfM0

Majd odaadom most már a többit is, ha legközelebb találkozunk. 🙂 …majd ha beléptem az utolsó ajtón is érted…

2018.02.09.

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page