Szenvedélybetegség = a szenvedély hiányába való belebetegedés
Vajon mikor ismerjük fel, hogy amit csinálunk, az már nem puszta élvezet, hanem szenvedélybetegség? Hol a határ az élvezeti cikkek fogyasztása és a függőség között? Szerintem nagyon alacsonyan…
Életünk aktív szakaszait kétféle minőségben élhetjük: szenvedélyben, vagy szenvedésben. Hogy melyiket választjuk, melyik mellett köteleződünk el – ez csak rajtunk múlik. Szenvedélybetegség akkor jelenik meg, amikor nem merem élni a szenvedélyemet, ami lelkileg is feltölt, ezért olyan szenvedélyeim lesznek, ami leszív és rombol. Legyen az bármilyen függőség: alkohol, drog, fű, szex, evés, játékszenvedély, vagy bármi… ezek valójában fájdalomcsillapítók. De nem a testnek. Hanem a léleknek.
Mert ott mélyen, belül, valami szétfeszít, ordít, tombol, gyötör, kínoz… menekülök előle, mert szembenézni vele fáj, azt hiszem, nincs megoldás, ezért elnyomom, egyre mélyebbre – de éppen ezért egyre mélyebbről tör fel és egyre erősebben és egyre jobban szétfeszít, meggyötör…
Valójában arról van szó, hogy félek önmagam lenni. Nem merem vállalni azokat az érzéseket, vágyakat, gondolatokat és akaratot, ami valójában bennem van. Nem merem megélni a valódi örömömet, mert félek, hogy az valakinek nem fog tetszeni. Mivel elfojtok, megjátszom magam, ezért egyre inkább belecsúszok egy teljesen más szerepbe, játszmába, mint ami én vagyok, már nem a saját életemet élem, nem érem el a vágyaimnak megfelelő dolgokat, ez egyre jobban fáj és ezt a fájdalmat csillapítani akarom. De mivel más opciót nem ismerek, ezért menekülök valamibe, ami ideig-óráig kivisz a valóságból és illúzióba ringat… Az is lehet, hogy olyan mélységesen mélyen fáj a lelkem, hogy azt hiszem, nincs rá mód, hogy feldolgozzam, ami történt…
De valójában van más opció. Van megoldás. Minden, ami történt, az feldolgozható és minden, ami a tudatban kibillent, az kisimítható, helyreállítható. Az első lépés ehhez, hogy beismerjük, hogy gond van. Aztán pedig, hogy segítséget kérjünk. Legyen az egy szakember, vagy egy barát, akiben megbízunk, akinek adunk a szavára… már ez a lépés rengeteget jelenthet. Ha a szándék megvan a változásra, ez már elindít a győzelem útján…
…
Elgondolkodva a ‘szenvedély’ és ‘szenvedés’ szavakon, megérthető a probléma lényege és egyben megoldása is. Hiszen a mi gyönyörű magyar anyanyelvünkben minden megoldókulcs jelen van! Ha megértem a szót, megértem azt, ami velem történik! Pár napja tettem fel magamnak a kérdést: mit jelent vajon a ‘szenv’ szó? ..mert egyértelmű, hogy ez egy különálló szó, egy gyökér, egy törzs… kerestem, kutattam, bár eleve voltak gondolataim. Rokonszenv… ellenszenv… szenvedély… szenvedés… ez a szó önmagában nem fűződik negatív előjelhez, sőt! Végül egyetlen olyan oldalt találtam, ahol ugyanaz van leírva, mint amire én magam is jutottam. Íme:
https://futotuz.blog.hu/2018/11/28/szenv
Lényegében tehát a lélek felfokozott állapotáról van szó.
Mert két minőségben éljük az életünket: nyugalmi, vagy felfokozott állapotban. Ennek a két erőnek a hullámzó ritmusa az életünk. Az energikus állapotban pedig vagy a szenvedélyeinket – vagy a szenvedéseinket éljük. Vagy ÉLÜNK, vagy túlélünk, vegetálunk… Mert a Lélek az, ami, ha él, akkor élünk igazán…
Zentai Anna
Kép: Pinterest