Szaturnusz, a teljesség kulcsa

Szaturnusz, a teljesség kulcsa

Naprendszerünkben a Szaturnusz az utolsó szabad szemmel látható bolygó. Nem véletlenül nevezik a Küszöb Őrének – hiszen, ha a Földtől indulva kifelé haladunk, akkor őt elhagyva a megváltó minőségű planétákhoz érkezünk, majd őket is elhagyva elénk tárul a végtelen Univerzum. A Szaturnusz tehát egy küszöb, egy határ a rendszerünkben.
Hétköznapi megéléseinkben is hasonló üzeneteket hordoz. Aktiválódásai során szembesülünk a saját magunk által megteremtett határokkal, a félelmeink határán álló küszöbökkel. Mivel a külvilág tükör, így sokszor kint is érzékelhetjük, láthatjuk ezeket, ám valójában saját bensőnk tükörképeivel találkozunk. Gyakran jelenik meg olyan eszmékben, gondolatokban és véleményekben, akár megítélésekben, amikről csak hisszük, hogy helyesek és működnek, ám valójában önmagunkat korlátozzuk le velük, hogy ne kelljen a félelemből épített határainkat meghaladni.
Ilyen helyzetekben a fejlődést, a haladást a saját határaink és félelmeink meghaladása jelenti. Mondhatjuk úgy is: kilépés a komfortzónánkból. 
A legtöbbször éppen az, ami előtt megállunk, kitérünk, megtorpanunk, jelentené a saját fejlődésünket, sőt, az igazi vágyaink beteljesülését. Éppen az, amit megítélünk, vagy amitől félünk, hozza el a teljességet. Érdemes tehát felismerni, hogy mik azok a határok, amelyeket mi magunk teremtettünk, téves hiedelmekből, megítélésből, puszta félelemből – és nekimenni ezeknek!
Érdemes felismerni, mikor-hogyan történnek azok a helyzetek, amikor újra és újra megtorpanunk egy bizonyos pont előtt és kifejezetten keresni ezeket, változtatni a magatartásunkon. Amikor elkezdjük meghaladni ezeket a határokat, kinyílik a világ, megérkeznek azok a dolgok, amik addig a kívánságaink, vágyaink, reményeink voltak. Elkezdhetjük először kicsiben, egyszerű, hétköznapi történésekben, azután fokozatosan erősíthetünk. Lépésről lépésre, de éppen ezért biztosan felépítve önmagunkat – szaturnuszi módon.
A Szaturnusz tehát nem a falak, hanem a határok megmutatója és nem a megtorpanás, hanem a meghaladás a lényege. Önmagunk meghaladására ad lehetőséget és rámutat arra, mik a valódi értékek az életünkben.
Gyakran hallható hogy azt mondjuk, akár egy párkapcsolat, vagy bármely más dolog működését tekintve, hogy “az a bizonyos hetedik év” a vízválasztó és ez a Szaturnuszhoz tartozik. Ez így is van, a Szaturnusz, a Naprendszer hetedik bolygójaként, a Teremtés hetedik napjához köthetően, a megszentelés, a szakralitás bolygója. Ám nem az ő működése, amikor valaminek vége szakad. Az ő dolga az, hogy érzékeltesse, mi jelent igazi értékeket, szentséget az életünkben, mihez-kihez köthető a sorsfeladatunk, a küldetésünk, a kiteljesedésünk. Abban a bizonyos hetedik évben ez történik meg – a működésben lévő rendszer a szentség energiáját kapja és ha valóban dolgunk van vele, akkor a helyzetet megoldva megerősödik, biztosabbá, stabilabbá, érettebbé válik, ha nem, akkor lehetőségünk van feloldani azt és értékesebb alapokon, újraépítkezni. Természetesen, mindez itt is bennünk, egyénileg zajlik.

Zentai Anna
Kép forrása: svs.gfsc.nasa.gov

2015.05.17.

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page