Szabadság

Szabadság.

Ez a dal szólt éppen, amikor tavaly januárban láttam, ahogyan síelsz.

Nem tudom, milyen messze lehettél akkor. Hogy hány kilóméter, mekkora fizikai távolság választott el minket. De együtt voltunk akkor is. Együtt szárnyaltam a lelkeddel. Szinte önkívületi állapotban álltam meg a szobám közepén, a négy fal között és láttam veled együtt a havas tájat, éltem veled együtt a lelked szárnyalását, a végtelen szabadság érzését, együtt száguldottam veled a hófehér lankákon, folyamatos hullámzásban, jobbra és balra, a tágas fehér térben…

Még soha életemben nem síeltem. Soha nem vonzott a hideg, a hó, féltem a száguldástól, a gyorsaságtól, attól, hogy valamit nem tudok irányítani. Nem volt benn sem a vágyaimban, sem a gondolataimban, számomra nem létezett ez. Köszönöm, hogy megmutattad, milyen érzés lehet!

Lehetetlen?

Azelőtt nekem is az volt.

Azelőtt Te is az voltál…

Azelőtt.