Szabadság, szeretet!

Valaki megkérdezte nemrég, hogy miért olyan feszült mostanában a helyzet, miért idegesek az emberek, vajon milyen energetika áll ennek hátterében? A jelenlegi égi szembenállások vajon generálhatják-e ezt az állapotot?

Nos, ez az állapot nem feltétlenül kell, hogy így legyen megélve, de egy folyamat részeként, indulásként lehet akár így is, viszont van ugyanennek a rezgésnek magasabb frekvenciája is.

Az éppen aktuális szembenállások fő tengelye ugyanis az Oroszlán és a Vízöntő csillagképeket köti össze (Mars-Vénusz együttállás az Oroszlán alatt, Neptunusz a Vízöntő jövőt tisztító vizénél).

Az Oroszlán minőség a maga megfelelő módján működtetve a feltétlen szeretet állapota. Vonatkozik ez önmagunkra és bármely más társunkra is. Alacsonyan persze lehet zsarnoki módon rátelepedni a másikra és elszívni az energiáját, de ez felnőtt emberek között sem illendő, meg amúgy is visszaüt. Jó esetben táplálás és ragyogtatás, életöröm és életerő a velejárója.

A másik oldalon a Vízöntő a tiszta és szabad létállapot. Tehermentesen, a lélek akarata szerint, a saját véleményeink és döntéseink szerint, más akarata által nem befolyásolva létezni és szabadon megvalósítani mindazt, ami mozgat, hajt, hív – ami vagyunk.

A szembenállások idején két energia akar egymással kiegészülni, egyesülni, megélhetővé válni. Vagyis most éppen a szabadság és a feltétlen szeretet egyszerre akar jelen lenni! Feszültség tehát akkor keletkezik, amikor szegény társunknak nem hagyjuk, hogy szabadon önmaga legyen, illetve ezzel karöltve, nem szeretjük feltétlenül úgy, ahogy van, a hibáival együtt! ( A hiba amúgy nagyon fontos lételemünk. Enélkül nem lenne értelme a földi életnek sem. Hiszen önmagunkat megtapasztalni jöttünk és kell, hogy legyen összehasonlítási alap és fejlődési lehetőség. Ha nincs hiba, mit érne a feladat és az eredmény? Mi az, amin keresztül kimunkálnánk magunkat?)

Mert hogy a feltétlen szeretet alapvető ismérve, hogy minden egyes hülyeségével, tévesztésével, nekünknemtetszőségével, a sajátunktól eltérő nézeteivel és elképzeléseivel, úgy, ahogy vagy, egyszerűen szeretjük a másikat! …és hagyjuk élni szabadon, annak, aki ő maga. Anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, át akarnánk alakítani, vagy birtokolni, megbilincselni, lesúlyozni akarnánk. Mert az nem csak a részünkről nem szeretet, de így előbb-utóbb ő is meggyűlöli önmagát. Vagyis azt, aki nem ő maga, csak általunk lenni akart.

Spirituális értelemben ugyanezt vonatkoztathatjuk saját magunkra. Vajon szeretjük-e magunkat minden hibáinkkal, minden tévedésünkkel, botladozásunkkal, bénázásunkkal, tudatlanságunkkal, gyerekeskedésünkkel, minden egyes ráncunkkal, bőrhibánkkal, foghíjjal, lúdtalppal, plusz kilóval, tokával vagy tokkal-vonóval, így, ebben a formában? Vajon merjük-e szabadon megélni és megmutatni azt a csodát, ami vagyunk?

No, ezt tanulhatjuk most éppen.