“Soha többé…”

“Soha többé nem nyílok meg senkinek…”

smp

Meglehet, hogy a múlt traumái ellen sokáig jó védekezés, ha egy időre érzéketlenné válsz és bezárod a szíved. De vigyázz, hogy egy határon túl ne válj olyanná, mint aki ezt tette veled és ne kerülj át abba a szerepbe, hogy te okozol fájdalmat a másiknak, aki meg mer nyílni!
Hogy ne fájjon és ne válj még egyszer áldozattá, ahhoz fel kell dolgoznod a múltat. Szembe kell nézni az érzésekkel, beleállni a fájdalomba, a mélységekbe és a magasságokba is. Ehhez pedig segítség kell, mert egyedül nem megy. De mindez megéri!
Honnan tudom? Úgy, hogy csináltam, megéltem, végigvittem, meggyógyultam. Ezért tudok újra nevetni, boldog lenni, ezért tudok újra megnyílni. Mert sírtam, fájtam, feldolgoztam, megnyugodtam és megtanultam: mindig van tovább. Mindig.
Azzal, hogy azt mondod: soha többé nem nyílok meg senkinek – gyakorlatilag azt mondod: nem nyílok meg, hogy nekem ne fájjon, ezért fájjon inkább neked!
De ezzel továbbra is benne maradsz ugyanabban az ördögi körben és továbbra is annak adod az energiádat, aki annak idején először elvette… ez továbbra is a te veszteséged és az ő győzelme rajtad, amíg távol tartod magad a saját boldogságodtól és hagyod, hogy hatással legyen rád az, amiből igazából kigyógyulni szeretnél.
Akkor hagyod végleg magad mögött a múltat, ha újra ki mered nyitni azt, amit miatta zártál be …és ez érdekes kör. Mert ahhoz, hogy gyógyulj, hogy átállj a nyertes oldalra, ahhoz nyitni kell. A nyitás által jön meg a gyógyulás – a gyógyulás pedig megnyílást hoz.

 

Zentai Anna

Kép: Pinterest