Örök és halhatatlan…
Örök és halhatatlan…
A legnagyobb hazugság, amit elhitettek velünk, hogy nincs Isten és nincs láthatatlan, halhatatlan, örök és igazi!
Hogy nincs lélek, hogy nincs semmi a láthatatlanban, hogy nincs olyan, hogy igazi, örök, maradandó és halhatatlan szerelem.
Ha ez igaz lenne, akkor az égbolton nem az Ikrek, hanem az Egyke csillagkép ragyogna. De nem így van. Halandó és halhatatlan itt a Földön összekapcsolódott.
Van örök. Van halhatatlan. Van végtelen. Van igazi. Van isteni. Van lélek.
A világot a szeretet és annak magasabb oktávja, a szerelem mozgatja! Ha a szerelem erejét gyengíteni akarjuk, akkor azt csakis a félelemmel lehet. Ha a szerelmet próbára akarjuk tenni, akkor félelmet kell kelteni. Ha a lelket rombolni akarjuk, akkor félelmet kell elültetni. Ha van örök, igaz és isteni, az adja a reményt, a kapaszkodót, az iránymutatót, a lelket hívogatót. Ha elhitetjük, hogy nincs ilyen, akkor félelemben maradunk. Elég megnézni egy kapcsolatot: vajon mi mozgatja? A félelem, vagy a szeretet? Vajon mennyi félelem és mennyi szeretet van ebben a kapcsolatban? Vajon a társam félelemben, vagy szeretetben tart? Az igazi kapcsolatoknál NINCS félelem, CSAK a szeretet van!
Ezért van a legtöbb párkapcsolati probléma. Mert elhitették, hogy nincs igazi, nincs örök, nincs isteni társ hogy nincs tiszta szerelem. Pedig természetszerűen, eleve VAN! Nem is tud nem lenni… Minden félelemkeltés a másik oldal eszköze – aminek semmi más indoka nincs lényegében erre, mint az, hogy megpróbáljon és kellően erőssé tegyen az isteni minőség befogadására!
Ha mindent úgy fogadunk el, ahogyan mások mondják, akkor nem a saját helyünkön vagyunk. Ha megalkuszunk ott, ahol nincs helyünk, ha azt hisszük, hogy ‘minden elmúlik’, akkor éppen az istenit tagadjuk meg. Mert örök törvény: csak a halandó változik, de az isteni minőség maradandó! Ha pedig van Isten, van lélek, akkor van maradandó, van örök és igaz. Minden kétség, hitetlenség csak a múlt feldolgozatlan, felfényesítetlen élményeinek maradék rezgése, amelyet nem a fény ereje tart életben és amely feloldható!
Amikor ráébredünk erre, amikor választjuk a fényest, a világost, az istenit, az igazat – akkor kerül minden a helyére.
Nem lehet másképp, nem tud másképp működni. A halandó dolga, hogy elmúljon, a halhatatlané, hogy maradjon. A félelem illúzió és az illúziók természete, hogy szertefoszlanak. Ha anyagba öntődnek, is, mivel nem isteniek, nem lesznek maradandók.
Ami pedig marad: csak az isteni, csak az igaz, csak a halhatatlan.
Zentai Anna
Kép: Pinterest