Önfelvállalás

Jó vagyok így, ahogy vagyok?

…én nem vagyok normális…

…valami probléma lehet velem…

Én vagyok a hülye?

Vajon jó az, amit érzek? Egyáltalán, miért érzem azt, amit érzek?

 Ezek a gondolatok a legtöbb ember fejében megfordulnak. Kavarognak bennünk az érzések és a gondolatok és mivel nem kapunk rá külső megerősítést a fizikai világból, ezért azt hisszük, hogy velünk van baj. Mindenki másképp vélekedik, másképp él, mi pedig valami mást érzünk legbelül, de ez szinte kettéhasít. Kételkedünk önmagunkban, kételkedünk az érzéseinkben.
Aztán elkezdünk olyanokkal találkozni, akinek sikerült. Aki már rajt van az úton, vállalja, amit érez, amiben hisz. Lassan ébredezni kezdünk. Lassan egyre jobban bízunk abban, ami bennünk van, hiszen… egyszerűen az van ott és nem más! Egyre sűrűsödnek a pozitív tapasztalatok.
Jó esetben, idővel eljutunk oda, hogy már megkérdőjelezhetetlenül tudjuk, érezzük, vállaljuk, ami bennünk van, akárki akármit mond! Már nem számítanak az ellentétes vélemények, nem baj, ha a másik egy más utat jár. Mi vállaljuk és járjuk a sajátunkat. Ekkor kerülünk békébe önmagunkkal – és a világgal is.Gyakran hallhatjuk, hogy a külvilág tükör. Pontosan azt vetíti vissza, ami bennünk van. Ebben a folyamatban különleges megtapasztalás, hogy amíg bizonytalanok voltunk, addig volt csak bizonytalanító minden kívülről érkező hatás is. Sőt… addig volt csak ‘hatás’… amikor már biztosak vagyunk magunkban és vállaljuk azt, aki vagyunk, már nem tud ránk hatni a külvilág. A csodák pedig ekkor jelennek meg, hiszen ekkor a külső tér is azt tükrözi már, ami belül van!

Önfelvállalás ideje van (bak Szaturnusz-Plútó együttállás). Amikor felvállalod önmagad és az igazi vágyaidat, akkor a vágyad is felvállal téged. Amikor bent már biztos és stabil vagy, akkor kint is azzá válsz.
Ne hidd el nekem. Járj utána.

Zentai Anna