OLDÁS ÉS TEREMTÉS – …avagy hogyan valósíthatod meg a legmerészebb álmaidat is?

Oldás és Teremtés – A Tejút-ív beavató titkai

…avagy hogyan valósíthatod meg a legmerészebb álmaidat is?

Hosszú évek óta foglalkozom emberekkel, egyéni tanácsadással és úgy érzem, bátran kijelenthetem: valójában mindenki nagyon is jól tudja, mi a dolga, mit és hogyan kell tennie, csak nem meri a saját útját járni. Valójában senki nem információért jön – hanem azért, hogy erőt merítsen ahhoz, amiről úgyis tud, csak nem meri elhinni és nem mer küzdeni érte. Ez az egyik oka annak, hogy jó ideje abbahagytam az egyéni konzultációkat, mert egyszerűen feleslegesnek érzem, hogy minden védelem ellenére tőlem vigyen el energiát bárki, aki magától nem képes a sarkára állni és kiállni a szíve választásáért. És ebben nincs kivétel. Mert mindenki ezt akarja. De segítek.

Valahol ott kezdődött az egész, hogy azt vettem észre, mindenki a boldogságot keresi, kincseket rejt a szívében és mégsem jut egyről a kettőre, csak vár és vár, közben pedig folyamatosan ezeket a kérdéseket kapom: mit kell még felvennem? Mit kell még megteremtenem? Mit kell még megtanulnom? Mivel kellene még több lennem, mint aki most vagyok?

Hát semmivel az égadta világon. Mert ha ismerjük a teremtés működését, akkor tudjuk, hogy nem felvenni, hanem letenni kéne. Mindjárt kifejtem.

Meg akarod valósítani a legnagyobb, legmerészebb álmaidat? Szeretnéd megteremteni azt, amire igazán vágysz? El akarod érni a teljes és tökéletes boldogságot? Azt hiszed, ez nem lehetséges? Dehogynem! Te is pontosan tudod, hogy az. Pontosan érzed. Ott van már előtted, ott várakozik a küszöbön. Akkor mégis mi az, ami miatt nem jön össze?

Teremtő lény vagy, hiszen a Teremtő a saját képére alkotott téged is. Rajtad áll, hogy élsz-e a neked ajándékozott kozmikus teremtő erőkkel, vagy hagyod eltékozolni őket? Van választásod.

A csillagos égbolton (amiről már tudjuk, hogy egy nagy, nyitott könyv és a Teremtő Anya-Atya írta rá fénnyel az ő üzeneteit, hogy boldoguljunk a földi létezésben!) a Tejút íve jelenti és árasztja az isteni erőket, az isteni minőséget. A Nap látszólagos útja a nappali cselekvések útja, a karma ördögi köre – ez két szakaszon érintkezik a Tejúttal, az Istenek Útjával. Ebben a két útelágazóban dönthetünk arról, hogy merünk-e az isteni erőnkkel bánni, kiemelkedni az ördögi körforgásból, felülemelkedni az egyszerű, hétköznapi, emberi léten, az átlag fölé, valami magasabb, nemesebb, szívet-lelket emelő létminőségbe. Mert az isteni mindig az, ami a szívünk szerint való. Amire a lélek a belső hívást érzi. Amitől a lélek mennyeien érzi magát. Ez már ne is legyen kérdés.

A rendszer, amelyben élünk, úgy van zseniálisan megalkotva, hogy a Fény, azaz a Nap van a legközepén és az általa bejárt úton ugyan több csillagkép is érintkezik a Tejúttal, de kettő van, amely lényegi beavató erőket képvisel. Ezek a Nimród (újabban Orion) és a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképek.

Leírták azt már több ezer éve, hogy a Földre születő ember is a Fényt hordozza magában, az istentől eredő lélek-szikra az ember közepébe, a szívbe költözik a leszületéskor és onnan világítja meg, belső reflektorként a már kiválasztott, így járni érdemes utat. Épp ide vetjük a keresztet, kapjuk a védelmet. Akkor mi a probléma? Hát az, hogy amíg a szív hív és nincs összehangolva a ‘tud’attal, addig az elme is dolgozik, az pediglen hozza magával az előző életek és a magzati-gyermeki korok minden megélt élményét, emlékét, a tudatalattiban raktározva, az összes fájdalommal és félelemmel, amelyek béklyóként gátolják a teremtéseinket!

Mert hogy teremteni elsősorban a tudattalanból teremtünk! …és ahhoz, hogy minden álmunk, minden vágyunk megvalósuljon, valójában csak el kell távolítani az útból az akadályokat, amelyeket mi magunk tettünk oda. Ezek a fájdalmas megéléseinkből, sérüléseinkből alkotott hiedelmek, hitrendszerek, amelyek valójában nem felelnek meg a valóságnak, de valamiért eldöntöttük, hogy ezekben hiszünk.

Minden egyes rendszernek kettő, azaz kettő középpontja van. Van egy kiáradó és egy befogadó, egy aktív és egy passzív, egy férfi és egy női erőközpont. Egy látható, tudható, és egy láthatatlan, titkos. (Elárulom, hogy hazánkban a Pilis a látható, publikus. És hiszem azt, hogy a másik itt van, ahol élek, Tapolcán és annak környékén, azaz Tapolkán, a Tápláló Kapuban, ahonnan mindenki menekül, aki az anyagi jólétet keresi és nem meri a szíve hívásait felvállalni, mert itt, ezen a helyen a lélek kapja meg beavatásait, a felszín alatti, tiszta vizekkel és barlangokkal, a védőn körülölelő hegyekkel, és a lélek tud felszínre törni és kiteljesedni ezen a helyen, de ez már egy másik mese.) A földről az ég felé növekvő életfának, az Embernek is két gyökere van, az anyai és az apai. A hozott mintákról majd szintén máskor.

A csillagképek között is két beavató, lényegi istenüzenet van. Nimród A Férfi, a Kígyótartó pedig A Nő!

A férfi misztériuma a fény kilövellése, a fénnyel termékenyítés, a nő misztériuma pedig a kígyóerők kézben tartása által annak anyagba öntése, vagyis maga a földi teremtés. Igen, arra is gondolok. Nem véletlenül van az, hogy igazi egybeolvadást és teljességgel kielégítő orgazmust csak a lelkünk másik felével élhetünk meg. A szexualitásban mindez láthatóvá válik, a szeretkezés kódrendszerként rejti magában a teremtés titkait. Lássuk!

Nimród alakja a csillagos égen egy íjász (nem, nem botot tart, nézzetek már rá!).

A képen a nyári napforduló látható, amint a világosságot jelképező Nap Nimród fölé érve fénnyel árasztja el őt. Az íjászatról, ugye tudjuk, hogy a felsőbb szférákkal való kapcsolat felvételét jelképezi. Nimród környezete önmagáért beszél: lábával az Eridanus csillagképre lép, ami az égi folyó, övén halad át az egyensúlyt jelképező Égi Egyenlítő, nyilával pedig egyenesen a Cet fejére céloz (és nem a Bikára), amely csillagzat az alsó világból, az ösztönök alvilágából merül fel a felszínre (feje már az Egyenlítő felett, a benső erők tudatosodását jelképezi).

Ha tehát megnézzük ezt az égi képet, mit is üzen, akkor valahogy így írható le: a világosság fényében elindulunk a belső, misztikus úton, önmagunk mélyebb megismerése felé és ráébredünk saját legmélyebbről feltörő érzéseinkre!

És pont. Ennyi a lényeg, ez az eszencia. A Bika, vagyis az önmagunkra ébredés általi isteni fénnyel való termékenység és anyagba öntés, az isteni üzenetek lecsatolásával, már szinte vezérlő elvként jelenik meg. Ha ráébredtünk valódi fényünkre és a fényt jelentő minőségre, annak adjuk a termékeny energiákat, azt gyarapítsuk! (Megint csak gondolhatunk a szexualitásra, ami lehet egyszerű vagy nagyszerű szex, vagy lehet isteni szerelmeskedés, amelyből valóban fénylélek születik – nem mehetek el amellett a gondolat mellett sem, visszatérve szakrális helyeinkre, hogy szerintetek véletlenül tettek épp a Tápláló Kapuba egy bizonyos reprodukciós intézetet, ahol az istenibe való akaratlagos beavatkozások zajlanak, hogy megboruljon a rendszer??? ..és véletlen, hogy ugyanakkor éppen ide születnek olyan gyógyítók és segítők, akik némi energetikai kezeléssel és tanácsadással helyrebillentik a tudatot és máris jöhet a baba?)

Hiszem és vallom, hogy Nimród Atyánk a legmagasabb szintű vezetői, uralkodói és férfiúi minőségeket képviseli, egy incifinci kis Oroszlán sincsen sehol őhozzá képest.

Nézzük most a Kígyótartót is! A Tejút-ív másik oldalán egy nagy, pocakos alak rajzolódik ki, aki kezeiben markolja a Kígyó Fejét és a Kígyó Farkát. Nem, ez nem sörpocak. Ez nem férfi minőség. Nekem itt olyanok jutnak eszembe, mint a Willendorfi Vénusz, meg Gaia Földanya. És még csak nem is Lilith, hiszen nem ő volt a legelső asszony, már ő sem a kiteljesedett és boldog isten-nő, viszont a kígyóval ábrázolás azért a helyén van.

A kígyó misztikus és gyönyörűséges, ősi szimbólum és köze nincs a gonosz kísértéséhez. A saját erőinket, azok irányítását (nem elfojtását, hanem őszinte megélését!) jelképezi, a beavatást és gyógyítást, az újjászületést (vedlés), a lélek tisztaságát az anyagi világban is (a földön kúszva sem szennyeződik), az életünket teremtő, varázsló erőket! A Skorpió-Kígyótartó csillagképek kettőse együtt, egymást átfedve jelenik meg az égbolton, hiszen ahhoz, hogy teremtő erőinket kézbe vegyük és átvarázsoljuk az életünket, alapelvként szükéges a skorpiói mélymerülés, hogy megismerjük önnön belső világunkat és felfedezzük, mi jelenti számunkra a legmélyebb, igazi Szerelmet, Szeretetet! Ezt ragyogja, ordítja fényével az Antares csillag, a Skorpió szíve, amely nem véletlenül érdemelte ki a hagyományaink szerint, hogy egyedül ő lehet a Világ és a Tejút tartóoszlopa is!

A Kígyótartó mutatja meg, hogyan teremtünk, hogyan varázsolunk, hogyan nemzünk Fényt az életünkben, ami már egy igazán kiteljesedett, boldog élet születését hozza magával. A Kígyó Farka itt hatol a Tejút hasadékába (ennek földi megjelenései a barlangok). Ha megfigyeljük a kígyó két részét, akkor láthatjuk, hogy a Kígyó Feje csillagkép magasra nyújtózik, a nemzés, a fényteremtés maga pedig a Kígyó Farkánál történik! Előbbi a tudatos, utóbbi a tudattalan működéseinket szimbolizálja.

Vagyis elmondhatjuk, hogy életünket valójában nem a tudatos, hanem az öntudatlanul bennünk élő minőségekből, hitrendszerekből, hiedelmekből, képzelt ideákból, képekből és gondolatokból teremtjük! Ezt nagyon fontos megérteni. Ide tartoznak azok a valósnak vélt félelmek is, amelyek a múltban megélt élményeinkből erednek, amelyek gyökere valamely fájdalmas megélés. Tessék, itt a jó hír: ezekkel már nincs dolgunk, meg lettek élve, kifutottak, ennyi. Tehát a félelem teljesen alaptalan.

Amíg nem merülünk le a tudatunk legmélyére, amíg nem ismerjük meg és nem alakítjuk át ezeket a hitrendszereket, addig hiába is várjuk vágyaink gyümölcseit. Egyszerűen azért, mert nem oldottuk még ki azokat a gátló tényezőket, amelyek miatt mi magunk nem engedjük be a küszöbünkön toporgó áldásokat. Az a sok szép és jó dolog, amiről álmodunk, már mind ott izeg az ajtónk előtt, de az ajtót mi magunk tartjuk zárva, mert a múltban olyat éltünk meg, ami miatt bezártunk és nem hisszük el, hogy ezek érkezhetnek és működhetnek. Tényleg csak ennyi. Hogy nem hisszük el. Azok meg csak dörömbölnek mindhiába, csak annyit akarnak, hogy fogadjuk el őket, mi meg hitetlenkedünk. Igazán kalandos.

Felfejtve tehát a Kígyótartó csillagkép titkait, valami ilyesmi az üzenet: a bennünk legmélyebben éltető szeretet-erőt megismerve, saját erőinket kézhez véve, önnön irányításunk alatt tartva, tudatos és tudattalan működéseinken aktívan dolgozva (!) tudjuk megteremteni szép, új világunkat, a Fény által megtermékenyített minőséget az anyagba önteni.

Miért adtam hát azt a címet, hogy Oldás és Teremtés? Mert ha valóban meg akarjuk valósítani az álmainkat, akkor a teremtést ott kell kezdenünk, hogy kioldjuk a belülről akadályozó tényezőket. (Lásd az ősi mondást: „A látható gyökere a láthatatlanban rejlik.”) Ennek reményében fordulhatunk külső segítőkhöz, bárkihez, aki szimpatikus és valamilyen oldást, kezelést, terápiát művel. De megy ez magától is! Képes rá mindenki, kivétel nélkül, hiszen ezért lett odabiggyesztve ez az üzenet a csillagos égre! Hogy tessék rá emlékezni, tudatosítani, hogy mindannyian ebben a rendszerben működünk és a lehetőség a rendelkezésünkre áll!

Ha körülnézünk a világban, mit látunk? Az emberek csak csaponganak a bennük lévő érzések, hangulatok, gondolatok hálóiban! Ha ezeket megzabolázzuk és irányítani kezdjük, csodákat teremthetünk! Ez az igazi mágia! Erről szól a Kígyótartó üzenete – kézben tartani szellemi teremtő varázserőinket. Dolgozni a félelmeinkkel, a hitrendszereinkkel, a gondolatainkkal, a vágyainkkal, a képzelőerővel, a tudatunk erőivel.

Itt hívnám fel a figyelmet még egyszer arra, hogy a Tejút íve képviseli a magasabb, isteni minőséget! A földi utat járva, körbe-körbe a sorskeréken (Napút), azokon a pontokon tudunk kilépni a karmikus körforgásból és meghaladni azt, ahol a Tejúttal kapcsolatba kerülünk. Az energia pedig folyamatosan áramlik – és rajtunk múlik, merre irányítjuk. Megtehetjük azt, hogy hétköznapi utunk során odaérünk egy ilyen útelágazóhoz és ráérezve a magasabb minőségekre, nem lépünk ki a forgásból, hanem ugyanúgy folytatjuk tovább az eddig járt utat. Megtehetjük azt, hogy az istenit megízleljük ugyan, de újra és újra magunk mögött hagyjuk és éljük tovább a megszokottat. Vagy megtehetjük azt is, hogy egyetlen döntéssel felemelkedünk az isteni magaslatokba és ezen az íven, mint egy fényhídon átkelünk, hogy ezt az erőt nem „levisszük”, hanem „átkapcsoljuk”, átlőjük azonnal a másik oldalra, összekapcsolva a két beavató minőséget, egyik csillagképi stációból a másikba csatolódva, azonnal. Valódi fény így teremtődik!

Akkor most térjünk rá a gyakorlati részre és nézzük, hogyan is valósítható meg mindez a mi kis egyszerű, hétköznapi életünkben! Haladjunk a makrokozmosztól a mikrokozmoszig, szaturnuszi begyűrűzéssel. Ehhez ide kéredzkedik egy kis személyes történet. Azért is ez, mert ezen a sztorin indult el ez az írás, másrészt rengetegen küzdenek ugyanebben a helyzetben, így példának sem utolsó.

Szívbéli jóbarátnőm és (kevésbé) vicces elszólással sorstársam (akinek ezúttal is köszönettel tartozom a felismerésekre jutásért), nemrégiben vidékre utazott egy napra és egyszer csak elkezdtem kapni tőle a kétségbeesett sms-eket. Hogy milyen borzasztó lesz neki, hogy éppen azokon a helyeken fog sétálni, ahol élete szerelmével is sétált, aki most épp nem lehet vele, hogy éppen azok a zenék mennek a rádióban, amik az ő közös dalaik, stb. Hát ez kibírhatatlan. Rettenetes. Ez annyira tud fájni, hogy inkább kikapcsolja a rádiót, inkább oda sem megy… Hogy mennyire fáj, amikor feljön egy-egy emlék, hogy majd’meghasad a szíve, hiszen ő felismerte, milyen fontos számára ez a férfi, aki ugyanígy érez iránta, de nem mer változtatni…

Hát nem! – esett le nekem egy pillanat alatt – Kellenek az emlékek! Nem szabad kitérni előlük, nem szabad kikerülni, meg kell élni őket! Bele kell menni, állni, fájni, ha érkezik. A gyógyulás, az oldás (oldódás és megoldás) ugyanis éppen ott indul el, hogy először felszínre hozzuk, ami a mélyben van. (Lásd: addig csemegéz az egér a kamrában, amíg fülön csípjük és ha undorkodva is, de kitesszük a szűrét.)

Szép magyar anyanyelvünk ezt is zseniálisan fogalmazza: EMLÉK – azaz „emelő ék”! A lelket emelő, alátámasztó, megtartó ékesség! Hagyni, engedni kell az emlékezésben az érzéseket, bármi jön, meg kell élni. Csak ezek a mélyről feltörő élmények mutatják meg tisztán és világosan, hogy mi az, ami emeli, élteti, táplálja a lelkünket, hogy merre szólít a belső hívás! A lélekemelő emlékeket tehát engedni kell, ez az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk a teljesség felé, hogy megvalósítsuk a szívünk vágyait! Hiszen először tudatosítani kell: egyáltalán mi is az, ami megérinti a lelkemet?

Az emlék ugyanakkor lehet a jelen élet jövőjéről szóló emlék is, hiszen leszületésünk előtt karmikus szerződéseinket már megkötöttük, a kívánt életutat megterveztük, a lélek erre is emlékszik és ezek az emlékek is előbukkanhatnak a lehetséges jövőről szóló képek, elképzelések, vágyak, hívások formájában.

Vannak olyan dolgok az életünkben, amelyek kifejezetten töltik a lelkünket: ilyen a zene (és elsősorban a zene, a dal, az éneklés, elnézést, de ebben elfogult vagyok), a természet és annak hangjai, a szép tájak, a virágok, növények, fák, az állatok látványa, az állatokkal vagy kisállatokkal való foglalkozás, vagy egy kedves hobbi, tevékenység végzése, ami már szinte meditáció, az ölelés, a simogatás, no és a szerelmeskedés, az a fajta fizikai-testi érintkezés, amelyben lelkiség, meghittség van. Ha ezektől nem szigetelődünk el, akkor a lelkünk örömmel, elégedettséggel, szépséggel telítődik és könnyen meghalljuk a belső hang hívásait. Érdemes figyelni arra is, hogy kik azok az emberek, akik ezeket a megéléseket biztosítják a számunkra és kik azok, akik ezektől el akarnának zárni. Ők maguk is sérültek lélekben, nem merik megnyitni szívüket.

Foglaljuk tehát össze az eddigieket: ha eldöntöttük, hogy nekiállunk megvalósítani a vágyainkat, akkor az első lépés, hogy engedjük felszínre azt, ami a lelkünkben van, minden cenzúra és külső befolyásolás nélkül, merjünk emlékezni, beleolvadni egy élménybe, érzésbe, hiszen csak abban tud elolvadni, töltődni a lélek, ami hozzá tartozik. Az egót (lásd: igaz önvalónkra aggatott, külső elvárásoknak megfelelő álarcunkat) ez készteti kikapcsolásra, majd idővel teljes megsemmisülésre (de pszt! …ezt egy darabig még nem áruljuk el neki, mert erőst hadakozni fog!).

Az érzések megélése tehát az az állapot, amelyből ki kell indulnunk. Érdemes megfigyelni, mintegy külső megfigyelőként, alaposan, részletesen, hogy mi történik bennünk! Csodás önismereti útra visz mindez. Ekkor jön a következő fontos lépés: beszélgess el önmagaddal! Figyelj arra, hogy milyen gondolatok jönnek, milyen megfogalmazásban! A megfogalmazás itt különösen fontos.

Ha akarod, gyújthatsz egy gyertyát (a fény jelenléte mindig segít, a Tűz elem kiégeti a régi, negatív minőséget és átminősíti azt a fénybe) és akár kimondhatod, vagy le is írhatod, amit érzel! Először képzeld el, milyen lenne az életed, ha minden teljesen tökéletes lenne, ha minden a legmerészebb álmaid szerint alakulna! Használd a képzelőerődet, fantáziálj és engedd felszínre az érzéseket, amik jönnek! Figyeld magad, mintegy külső szemlélőként – vajon mi jön fel? Lovalld bele magad az érzésbe, a megélésbe! Figyeld azt, hol fordulnak rosszra, fájdalmasra, félelmetesre az érzések!

Hagyd, hogy feltörjön belőled a düh, a harag, a félelem, vagy bármely olyan gondolat, ami ellenkezne egy kiteljesedett, tökéletes állapottal! Figyeld meg, mivel vagy a vágyott dolog ellen, hol vagy hitetlen, miben és hogyan kételkedsz! Mitől félsz leginkább? Pontosan ezt a dolgot kell kioldanod! Ez a legfőbb gátló tényező, blokk, ez a tudatalatti akadályozó program, ami nem hagy előbbre lépni! Eddig azt hitted, hogy ez valami természetes, valami olyan, ami a mai világban így működik – de valójában nem az! Ez csak a te tudatodban élő torzulás.

A múltnak ez a tapasztalata már mögötted van, ez már nem kell neked! Itt az ideje, hogy ezt most feloldd magadban, hogy ne gátolja tovább az álmaid megvalósulását. Ez pedig nagyon is egyszerű, hiszen a tudatossággal képes vagy felülírni a tudatalattit. Például ezzel a gyakorlattal.

Annak során tehát, hogy elkezdtél beszélgetni önmagaddal és konkrétan megfogalmaztál negatív programokat, kaptál egy csomó olyan mondatot, amivel dolgozhatsz. Érdemes ezeket papírra vetni (majd később elégetni). Ilyenek lehetnek például: „nem hiszem el, hogy akit szeretek, az ugyanúgy önmagamért szerethet”, vagy „nem hiszem el, hogy én is szerethető vagyok”, vagy „nem hiszek abban, hogy minden tökéletes lesz”, vagy „félek attól, hogy ugyanúgy elhagy, mint az előző”, vagy „félek attól, hogy megint a másikat választja”, vagy „úgyis lesz valami, ami rosszul sül el” stb. A lényeg tehát az, hogy a saját szavaiddal, a saját egyszerű megfogalmazásodban írd le ezeket a mondatokat.

Ezek tehát a negatív programjaid, amelyeket két lépésben tudsz feloldani:

1. első lépésben törlöd a negatív tudatalatti programot

2. második lépésben felülírod azt egy pozitív programmal

Ezt pedig egyszerűen úgy teszed, hogy hangosan (és nagyon fontos, hogy hangosan, hangokat rezegtetve!) kimondod, amit kell. Első lépésként a már megfogalmazott negatív mondat elé téve azt, hogy „Elengedem azt a hiedelmemet (vagy gondolatomat, döntésemet, stb.), hogy..” és mellé csatolod a negatív programot.

Példa: „Elengedem azt a hiedelmemet, hogy engem nem szerethetnek úgy, ahogy vagyok.”

Ezt legalább háromszor el kell ismételned, sőt, az a legjobb, ha többször elismétled, addig, amíg a könyöködön nem jön ki az egész baromság. Amikor már nem gombócot érzel a torkodban, hanem egy finom szellőt felszállni a mellkasodról, amikor már megkönnyebbülten, könnyen lélegezve tudsz beszélni.

Most jön a pozitív program: a már meglévő negatív programot átalakítod pozitív megerősítéssé. Itt nagyon fontos, hogy úgy kezdd a mondatot: „megengedem magamnak, hogy…” Példa: „Megengedem magamnak, hogy úgy szeressenek, úgy fogadjanak el, ahogy vagyok.”

Ezt szintén többször ismétled, sőt, ettől kezdve ez legyen a mantrád és amikor csak eszedbe jut, ismételd el magadnak! Reggel legyen ez az első, amivel ébredsz, napközben a bevásárlókocsira támaszkodva, a sorban állva mondhatod magadban is, a fürdőszoba ajtaja előtt várakozva, virágöntözés közben, vagy a dugóban ülve mantrázhatod, este elalvás előtti utolsó szertartásként ismételheted.

21 nap, amíg egy régi tudati program felülíródik, ezért érdemes 3 héten át ezzel kitartani, de valószínű, hogy azt fogod észrevenni, hogy egy idő után, ami erőteljes élmény és fontos momentum volt számodra, ami sokáig benned zakatolt, az már teljesen érvényét veszti és el is felejted. Már kiment az energiája, már felülíródott, tudatosult. Ügyes voltál!

Mind a negatív program törlését, mind a pozitív program betöltését illetően, fontos kulcsszó az „engedem”! Ez a Szaturnusszal analóg fogalom, vagyis a saját tudati komfortzónánk határait segít meghaladni, félelmeket feloldani és valódi értékekhez megérkezni. Mind az elengedés, mind a megengedés nagyon fontos minőség.

Ezt a kis szertartást bármikor és bárhol csinálhatod, a hétköznapok részévé érdemes tenni! Hiszen nem véletlenül figyelmeztetnek rá égi fényjelképrendszerek! Bármit szeretnél megvalósítani az életedben – nincs lehetetlen! Ha nem hagyod magad kiszolgáltatni a félelmeidnek, ha kezedbe veszed a tudatod irányítását, a gondolataid teremtő erejét, akkor képes vagy megvalósítani a legmerészebb vágyaidat, a legvarázslatosabb álmaidat, rendberakni és helyretenni mindent az életedben!

Napról napra egyre mélyebbre lehet merülni egy-egy tudatcsomó kioldásában, bármikor jöhetnek újabb és újabb felismerések. Idővel ezek a megélések is rábresztenek arra, hogy senki és semmi mással nem kell küzdened az életben, csakis a saját hiedelmeiddel, félelem-démonaiddal! Már egészen kicsi korunk óta erre készít fel az összes mese és mozifilm, az összes hősi küzdelmet bemutató filmkocka, amelyen a főhős újra és újra, minden vereség után, csak azért is feláll és újra megpróbálja és végül nyer!

Még egy titkot elárulok a végére (…és mondanám, vagyis dehogy, inkább mégsem, hogy ez 18 plusszos). Még egyszer visszatérve a Kígyótartó csillagképre, a kígyóerőket bűvölő, misztikus beavatásra, mint szexualitásra is, hiszen e csillagkép (is) jelképezi magát a szexualitást, ami magasabb szinteken már az istenivel való kapcsolódás, ima, szent szertartás és a legmélyebb önismeretszerzési lehetőség! A nemi szervekről érdemes tudni, hogy energetikai kapukat rejtenek, a női hüvely például hét dimenziókaput. A nő belső nemi szervei nem véletlenül formáznak kehely (azaz grál) alakzatot (ajánlom e témában a szakrális nőiség és férfiasság témaköreit, amely szerencsére egyre inkább elérhető), a méh pedig a teremtő-átalakító erő középpontja.

A szexualitáson keresztül tehát olyan mélyre merülhetünk az önismeretben, amilyen mélyre – véleményem szerint – semmilyen más módszer által nem juthatunk. Érdemes tehát ezt a mágiát is alkalmazni a fent említett képzelőerő és önmegfigyelési út módszeréhez (és itt most teljesen mindegy, hogy ebben az esetben partnerrel, vagy anélkül műveljük). Kitűnően bemutatja ezt pl. a Vágy című film (1997-es amerikai erotikus drámaként szerepel a köztudatban, de nem is ez a lényeg, hanem a mondanivalója). A Kígyótartó jelképezi tehát a szex általi beavatást és ez által a nimródi felismerésekhez, fényre ébredésekhez való eljutást is.

Plusz egy adalék a legvégére: sokan sokat írnak arról, hogy ki a jó segítő, tanácsadó. Mindezen tapasztalatok, oldások és teremtések alapján, úgy érzem, kijelenthetem: az a jó segítő és a tiszta forrás, aki egyáltalán nem villant fel semmilyen negatív, félelmet keltő irányt, amitől kicsit is tartanunk kellene, aki nem befolyásolja tudatunkat olyan irányba, amely által bármilyen nehéz, kényelmetlen, vagy rettegett megélést vetítene elő. Azért ugyanis, mert ő maga is ráébredt arra, hogy bármilyen rossznak ítélt megélés a saját teremtése, mert ő maga is tud a félelmeivel bánni, így már megtanulta, hogy társaiban is csak ezt a tudást kell felélesztenie és akkor már ők maguk is élvezhetik életük örömökkel, csodákkal, elégedettséggel és fénnyel teli, tartós teremtéseit és boldogságát!

Zentai Anna

asztrozófus