Ne higgy el mindent!

A spirituális képességek magassági szintje nem egyenlő a tisztaság és tudatosság szintjével, amelyen át használjuk ezeket!

Ez egy rendkívül fontos alapszabály az élethez. Huszonévesen kezdtem el megtapasztalni ezt, amikor még rácsodálkoztam egy-egy jóslatra és azokra az emberekre, akiktől ezeket kaptam. Úgy véltem, hogy nagyszerűek és én sehol nem vagyok hozzájuk képest. Valami láthatatlan piedesztálra emeltem fel őket és különös tiszteletet, tekintélyt tulajdonítottam nekik, amit közvetítettek, azt pedig titokzatosnak és izgalmasnak éreztem.

Aztán teltek-múltak az évek. Tanultam, megismertem, megéltem, megtapasztaltam, nyíltam, megértettem. Egyre több esetben maradtak el mellőlem azok, akik megmondták, mi lesz és egyre többen lettek azok, akikkel megbeszéltük, hogy mit szeretnék és mi, hogyan, mi által lehetséges. Egyre jobban kezdtem tisztelni a bennem élő Vezetőt, amelynek iránymutatása minden esetben valósnak és segítségnek bizonyult, azzal szemben, amerre mások mutogattak, vagy amit erőltettek. Idővel ismertem fel: attól, hogy valaki okosabb nálam (vagy annak tűnik, vagy akár egy adott dologban erősebben működik), még egyáltalán nem biztos, hogy igaza van, vagy hogy nekem jó az, amit közvetít. Rájöttem, hogy ilyen esetekben kiadtam a hatalmat a másik ember személyének, véleményének, ideáinak. Így ezzel a felismeréssel ez meg is szűnt. Rájöttem, hogy attól, hogy a másik meggyőződéssel állít valamit, még én is tehetem ugyanezt és nem kell azonnal behódolni.

Számtalan esetben találkozhatunk ilyen helyzetekkel. Meglehet, hogy valaki elmegy egy orvoshoz és minden belső ellenkezése ellenére az ő szavára ad, mert számára az orvos tekintélyszemély. Meglehet, hogy valaki leül egy kártyajós asztalához és azt gondolja, hogy most majd jól megmondja neki, hogy mire számíthat. Meglehet, hogy a családi, baráti vagy ismeretségi viszonyokban, esetleg párkapcsolatban találkozunk azzal a helyzettel, hogy a másiknak nagyobb tekintélyt tulajdonítunk önmagunknál és az ő véleménye, meglátása, akarata vagy gondolata többet számít, mint a sajátunk. Amint ezt vesszük észre, azonnal álljunk meg! Biztos, hogy ez az irány nem jó és nem bennünket visz előre (valószínűleg a másikat sem, de ha mégis, akkor ő a saját céljai felé kell, hogy menjen és nem a miénk felé). Amikor ott kiabál bennünk egy érzés, egy gondolat, egy feszítő, vagy lelkesítő, vagy kétséggel fűszerezett érzet, akkor inkább vizsgáljuk meg: nem lehetséges, hogy inkább önmagunknak lenne jó hinni és ezt képviselni is kellene a külvilágban?

Évekkel ezelőtt, még az asztrozófia tanfolyamon volt szó egy híres, középkori asztrológusról, aki megjósolta a király halálát és mivel ez meg is történt, ezért őt istenítették. Ott és akkor megbeszéltük, hogy ez így nagyon nincs rendjén. Mert nem az a jó ‘spiriszakember’, aki meg tudja mondani, hogy mi lesz – hanem az, aki meg tudja mondani, hogy hogyan kerülhetjük el azt, amit nem kívánunk és hogyan érhetjük el azt, amit igen! Ma sincs ez másképp. Látom magam előtt, hogy egyesek milyen önelégült mosollyal nyugtázzák, hogy “ugye, megmondtam, hogy a mai napon sok lesz a baleset?” … közben pedig épp a lényeget nem érti és azt sem tudja, hogy egy baleset elkerülhető lett volna és hogyan.

Térjünk hát vissza a legelső mondathoz és olvasd, értelmezd újra: a spirituális képességek magassági szintje nem egyenlő a tisztaság és tudatosság szintjével, amelyen át használjuk ezeket. Érted már?

Most, ahogyan a Nap az Oroszlán jegyébe lép, ezek a helyzetek felerősödnek. Itt az ideje leszámolni minden olyan – eddig öntudatlan – választásunkkal, ahol kiadtuk az erőnket és az irányítást bárki másnak. Legyen az tanító, társ, barát, szülő, vagy bárki – legyünk résen és figyeljünk jobban a belső vezetőnkre, vizsgáljuk felül azt, hogy mennyi önbecsülést engedünk meg magunknak! Talán itt az ideje jobban becsülni azt, aki vagyunk… ?

Zentai Anna

Kép: Pinterest