Nap-Szaturnusz kvadrát

A Nap-Szaturnusz kvadrátról, még mindig…

A Nap jelképezi az önirányító képességünket, életünk önálló vezetését, saját stabil középpontunkat, központi szerepünket. A Szaturnusz pedig a megszentelés elve, az éretté válás minősége, amely életvizsgaként érzékelteti, milyen jól teljesítettünk, teremtettünk eddig. E kettő kapcsolódása tehát ezekben a napokban elhozza egyéni szinteken azokat a helyzeteket, amelyek által most kiderül, mennyire vagyunk képesek önállóan irányítani életünket, éretten és felelősségteljesen alakítani a sorsunkat, másokra való támaszkodás nélkül! A szaturnuszi erő a napságot vizsgáztatja – érzékelhető ez tágabb szinten a vezetők, az irányító szerepet betöltő személyek státuszában, szűkebbb vonatkozásban pedig abban, hogy ideje valóban önálló, felelős életet élnünk, egyéni döntéseink alapján járni saját utunkat.

A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy mások véleménye, esetleg félelemkeltése, vagy befolyásolása által még inkább igyekszünk megfelelni a külvilágnak, a külső elvárásoknak, vagy akár racionális szemszögből nézni a látszólagos valóságot, miközben a szívünk-lelkünk tiltakozik ellene! A felelősségvállalás a szív-tudatosság. Éppen arról szól, hogy minden külső hatásról leválva, merjük a lelkünk hívásait követni és úgy cselekedni, ahogyan azt mi magunk jónak érezzük és ahogyan akarjuk! Márpedig mindenki csak maga tudhatja, maga érezheti, hogy valójában mit szeretne. Senki más nem lehet tudója annak, hogy mi ad valakinek teljesség-érzést, elégedettséget, belső békét – hiszen mindenkinek más és más jelenti ezt. Nem tudhatja még a legjobb barátunk, a legfőbb tanítónk, az életünk párja, sőt, még a saját édesanyánk sem! Hiszen az érzések egyéniek, egyediek, személyesek és kívülről nem érzékelhetők (általában). Ahogy a tanítás mondja: „Bizonyosság, mely a Szívben lakozik – Meggyőződés, mely az elmében lakozik!” (Lekszikov Attila nyomán)

Legutóbbi előadásomon nagyszerű példára emlékeztetett ezzel kapcsolatban egy hallgatóm. A Mátrix című filmből azt a jelenetet idézte fel, amikor főhősünk az Orákulumhoz fordul tanácsért és a bölcs asszony kerek perec kimondja: „Nem te vagy a kiválasztott.” Kiderül persze azután, hogy mégiscsak ő az, akárki akármit mond.

Így megy ez a hétköznapokban is: amikor bizonyossággal tudunk valamit, akkor mondhat bárki bármi mást, legyen az illető akármilyen képességekkel megáldott, a lényeg akkor is azon múlik, hogy ha biztosan tudok valamit a szívemmel, akkor nincs, ami annak ellenáll.

Ez is egy folyamat, amíg eljutunk ebbe a biztos, stabil állapotba. Ebben segít most a Nap és a Szaturnusz. Annál is inkább, mert a Nap az önuralom és önirányítás királyi csillagképében, az Oroszlánban jár, a Szaturnusz pedig a Kígyótartó csillageterében, aki szintén arra int: kígyó-erőinket magunk tartjuk kézben!

Mert az egész életünk lényege ez: minden külső hatás, minden félelem ellenére a Teremtő által szívünkbe kódolt, belső hívásokat követni.