Miért nem hallgatunk jósokra és másokra?

Számtalan lehetséges jövősík létezik és millió más dimenzió.

Minden pillanatban választunk és minden döntésünkkel és nem döntésünkkel is választunk. Hogy melyik nyílik meg, az több összetevőtől függ, de elsősorban attól, hogy mi magunk mire vagyunk hangolva. Hangoljuk magunkat a gondolatainkkal, érzéseinkkel, a magunk által generált lelkiállapotunkkal minden pillanatban.

Hányszor hallunk olyat, hogy valaki előre lát, megjósol egy katasztrófát, egy nagy szerencsétlenséget?

Vajon miért nem gondolkodunk el azon, hogy ez jó, vagy nem jó nekünk? Miért fogadjuk el azonnal és miért nem teszünk fel ilyenkor kérdőjeleket?

Talán mert elvisz az a kisebbrendűségi érzés, hogy a másiknak micsoda képességei vannak? Talán mert a másik ember képességei a távoli dolgokkal kapcsolatban lenyűgöznek, de a saját hétköznapi intuíciónkat lebecsüljük, vagy észre sem vesszük? Talán mert ezek a jóslatok hangzatosabbak? Talán mert nem is értjük igazán ezt az egészet, csak csodálattal tekintünk rá?

De vajon ezek az emberek miért nem látják a jó dolgokat? Ha látnak katasztrófát, akkor miért nem látják a megoldásokat, vagy a kivezető utakat, illetve miért nem látnak csodákat, vagy miért kevesebbet látnak a pozitív történésekből?

A válasz egyszerű: mert erre vannak hangolva.

Ezek az emberek nem csak a saját szűrőjükön át látják a világot és bennünket is, hanem a szűrő össze van kapcsolva a saját sérült énrészeikkel.

Valójában nem a képességek tisztasága határozza meg az embert, hanem a tudatossági szintje. (Ez utóbbit pedig fordíthatjuk úgy is, hogy az, hogy mennyire tudunk arról, mi zalik bennünk valójában, vagy mennyire nem. Öntudatlan programjaink ugyanis mindannyiunknak vannak és meghatározó szerepűek abban, ahogyan gondolkodunk, véleményezünk, tapasztalunk. Múltbeli sérüléseink feldolgozása a kulcs mindehhez.) Képessége mindenkinek van és lehetnek ezek ámulatba ejtőek – de kérdés, hogy ehhez mennyi tudatosság jár, mennyire tiszták a hitrendszerek? Mert ezek azok a szűrők, amelyek az információkat átengedik!

Legyünk hát éberek és ne dőljünk be minden jóslatnak! Attól, hogy valaki tisztábban lát, még nem biztos, hogy jó megoldást hoz nekem – lehet, hogy én magasabb frekvenciára vagyok hangolva és már rég másfelé tartok, amikor ő felvázol nekem egy olyan jövőképet, ami nem az enyém, hanem az ő hangoltságából ered. Tipikus példái ennek azok a helyzetek, amikor kérdező elmegy jóshoz, jós mond valami nagyon nem tetszőt, aztán megtörténik az ellenkezője. Miért? Mert jós a saját szűrőjén át nem látott tisztán. Vagy a másik tipikus példák itt azok az életutak, amelyekből már magam is nagyon sokat láttam: kérdező, még fejletlenebb tudatállapotban elmegy jóshoz, jós mond valamit, ami nagyon nem tetszik neki, majd kicsivel később és okosabban elmegy egy másikhoz, az már kicsit jobb jövőképet vázol fel, majd egyre okosabban elmegy egy másikhoz, az már szuper képet fest le előtte. Miért? Mert mindegyik csupán azt rezegte vissza, amire ő hangolva volt. Amilyen állapotban kérdezett, olyan volt a válasz, így mindig mást és mást kapott. Amíg például bizonytalanság, vagy hitetlenség volt benne, addig olyan jövőképet kapott, amiben a dolgai nem sikerültek. Ám amint erősödött, a hozzá érkező információk is egyre pozitívabbak lettek. Tehát ő maga függővé tette a lelkiállapotát attól az információtól, amit hallott – az információ viszont tőle függött, attól, hogy ő maga mire volt hangolva. (Azok után, hogy kb. 17 éve, életem mélypontján mennyire pozitív jövőképet és útmutatás festett le nekem egy látó ember és mindaz azóta már történik, bizton mondhatom: van elfogulatlan, tiszta forrás.)

Mindezért fontos tehát, hogy aki másnak tanácsot ad, minél elfogulatlanabb, tisztább legyen és ne vigye bele a saját sérüléseit és nézeteit abba, ahogyan a másikkal foglalkozik. Nagyon könnyű beleesni abba a hibába tanácsadóként, hogy többnek, jobbnak gondoljuk magunkat és hatalmunkat gyakoroljuk a másik felett és ez cirógathatja az egónkat. Ám ez nem segítség – hanem törlesztendő karma lesz, eredményként, a saját javunkra. Maradjunk hát tiszták és elfogulatlanok, akkor is, ha mások a lelkük rejtett titkait bízzák ránk és becsüljük meg azt a legszentebb bizalommal! Ha olyan bizalommal fordul hozzánk valaki, hogy tanácsot kér, akkor mielőtt egy szót szólnánk, magunk is kérhetjük, hogy csak tiszta forrásból érkezzen az információ és csak a fényt adjuk át társunknak!

Zentai Anna

Kép: Pixabay