Mi lesz a világgal?

Sokan és egyre többen kérdezitek, még a napokban is leszólított valaki a piacon ezzel, hát elgondolkodtam és igyekeztem lényegretörően megfogalmazni, hogy mi is van bennem ezzel kapcsolatosan.

Ha azt vesszük, hogy bármely adott helyzetben, egyéni szinten, kicsiben úgy oldható meg egy nem kívánatosan fennálló helyzet, hogy feltesszük a kérdés és megnézzük: “mire tanít engem ez a helyzet?”- akkor ugyanez vonatkozik nagyban is. Mivel addig van jelen valami, amíg a tanítást át nem vesszük. Az Univerzum csak egyféleképpen működik és aki a Naprendszerben, a Föld bolygón él, arra ennek a rendszernek a működése vonatkozik, így, ha rájövünk egy megoldásra, akkor az a megoldási képlet minden működtetett rendszerre alkalmazható!

Tehát globálisan, kollektíven, ugyanaz a helyzet van: a megélések oda tartanak, hogy a tanulság átmenjen. Logika: ha a tanítást hamar átveszem, akkor a folyamat kifut és nem kell, hogy tovább tanítson, egyre nagyobb erőkkel.

Szerintem két fő tanítás van most és itt a lényeg:

1. vissza a természethez!

2. együtt, közösen, összefogva!

(van egy harmadik is, de arról írok évek óta…)

Ezek azok a dolgok, amiket most újratanulunk és itt az idő, minek halogatni, ezt MOST tegyük meg!

Még egy fontos dolog: ha te spirituális/önismereti/bármilyen tanácsadó vagy és eljön hozzád egy ember, aki azt kérdezni, hogy jaj, mi lesz vele, akkor tudod, hogy ez a hozzáállás egyenlő a tehetetlenséggel, az önirányítás hiányával, hiszen a jövője nincs előre megírva, azt éppen most is alakítja. Abban tudod segíteni – és ez a legtöbb, amit tehetsz – hogy rávilágítasz a saját teremtő erejére és felelősségére az élete alakulásáért. (Nyilván az ő szintjén, a következő, elérhető lépcsőfokig.) Tehát átvenni az irányítást az élete felett és megtenni, amit kell – egyenlő a győzelemmel! Ide idézném Jungot: “A jövőt nem előre látni kell, hanem lehetővé tenni!”

Szintén ez vonatkozik nagyban is. Nem kérdezgetni kell, hogy “mi lesz”, hanem lehetővé tenni, amit elképzelünk! Ez a másik nagy tanítás most.

Nézzetek körül: nagyon sokan megmozdultak már és változtattak, visszatértek az önellátáshoz, a természethez, az alternatív megoldásokhoz. És működik. Sokkal jobban, mint eddig bármi. De ahhoz, hogy működjön, az is kell, hogy többen fogjanak össze, hogy közösségek legyenek, egymást segítő csoportok, emberek, társak, barátok legyenek! Hiszen nem ért mindenki mindenhez és ez így is van a rendszer szerint, különböző szerepek vannak, de ezeket össze kell fogni. Ezt is tanuljuk most. Újratanuljuk, hogyan illik együttélni, szeretettel, tisztelettel, korrekten, megbecsülve, bizalommal, feltétlenséggel, emberként.

Sokszor azt látom, hogy az emberek úgy teszik fel a “mi várható” kérdést, hogy csak egyetlen, nagy tömegben tudnak gondolkodni. Pedig – nézzünk csak vissza a történelemre – soha nem volt olyan helyzet, ami egyaránt mindenkit behúzott. Mindig voltak falvak, kis közösségek, emberek, csoportok, akikhez el sem ért semmilyen tragédia, csak hírből hallottak róla, vagy ha el is ért, megmenekültek valahogy. Aszerint, hogy ki hogyan rezeg, milyen frekvencián – az adott dolog kidobja, vagy be sem fogadja őt. El lehet tehát dönteni, hogy melyik megélést, utat választjuk és ez mindenkinek a saját, egyéni, szabad akarata és felelőssége. Lehet választani, mire hangolódunk rá és merre nyitjuk az utat, a teret.

Zentai Anna

Kép: Pinterest

Kérlek, nézzétek-hallgassátok meg ezt itt! :