Mi a helyzet ezzel a meditációval?
Mi a helyzet ezzel a meditációval?
Reményeim szerint először és utoljára írok erről, de sokan kérdeztetek és tanulság van benne, hát legyen. Nem is szeretnék a témával többet foglalkozni, mert a gondolataimat most a virágzó fáink, a veteményes felásása, a kandírozott ibolyák, a nagyfiam körüli fontosságok, a cicáink dédelgetése, meg az eleve betervezett és vágyott írások és hanganyagok készítése köti le. Épp ezért is, ez az utolsó ilyen jellegű kommunikációm, aztán megyek tovább, tenni a ház körülieket.
Szóval itt van ez a meditáció. Hogy mi a baj vele?
Az égvilágon semmi!
Egy nagy, közös meditáció, bármikor és bárhol csak jó lehet. (Asztrozófusként meg elég arra gondolnom, hogy ha bármely időpillanatban ránézek az éppen aktuális égi üzenetekre, akkor csak a pillanat szentségét és a fényüzeneteket látom. A mostani állásokban meg aztán különösképpen.) A gond nem itt van.
Az is igaz, hogy a kiírások, felhívások szövege kicsit félrevihet, ha nem kellő tudatossággal nézünk rá, de igazából azzal sincs gond. (Nem véletlenül hangsúlyoztam a minap, hogy nem “megszüntetni” kell valamit, mert a valami csak tünete valami másnak – átalakítani, felfényesíteni kell, mert az energia nem vész el, csak átalakul. Alap.) Egyébként meg eleve kemény szűrő van az agyamban, szóval, ha itt egy ilyen lehetőség és én eldöntöm, hogy meditálok, de valami nem tetszik benn, akkor nem érdekel semmilyen kiírás, akkor azt teszem, amit én magam jónak érzek, úgy, ahogyan én szoktam és nem mást követve. Szóval ez sem gond. …de valami gond mégis van… de akkor hol van gond?
A gond ott van, hogy minél több emberhez jut el valami, annál több különbözőséggel és ellenállással találkozik a fejekben – tudatlansággal is, meg kevésbé tudatos, félelemgenerált működéssel, vagy egyszerűen vele nem együttrezgő minőségekkel, emberekkel. Ez nem baj. Ez teljesen normális dolog. Azt viszont érdekes lehet átgondolni, hogy a mi részünkről ez miért ébreszt kétségeket!
Mert, hogy az életünkben minden esetben, ami a céltól elterel, azok a kétségek! Megjelenik valami jó dolog az életedben. Mehetnél feléje, csinálhatnád, élhetnéd, megvalósíthatnád. De felébrednek a kétségek (a múlt hozadékai, amiket még nem tisztítottál ki), aztán hallassz, meg olvasol innen-onnan ezt-azt, valaki belekotyog, tanácsokat ad, vélményt mond, kapsz különböző KÜLSŐ impulzusokat – és kételkedni kezdesz, már önmagadban is, nemhogy a célodban!
Szóval… kételkedsz? Egy dolgot gondolj végig, kérlek! Hogy ugyanezt csinálod az életeddel!!!
Ha valamit akarsz, akkor csináld. Ha nem, akkor ne csináld. Ha hívást érzel és akarsz, meditálj! Ha nem akarsz, akkor meg ne meditálj!
Ennyi. Nem kell túlagyalni.
Nekem ez a meditáció körüli helyzet – meg az egyébként is jelen lévő másik helyzet is – önállótlanságról, döntésképtelenségről, megingathatóságról, befolyásolni hagyásról – vagy nemhagyásról mesél. Arról, hogy mások adnak gondolatokat a fejünkbe és még csak meg sem szűrjük őket, elfogadjuk az egészet úgy, ahogy van.
Szerintem csak egyre érdemes figyelni: ne a kétségek irányítsanak! Ha ilyet érzel, akkor egyetlen határozott döntéssel mondhatsz rájuk egy határozott, kerek NEMet. És kész. Választhatod a jó érzést, a stabilitást. De még ez sem kötelező. Egy a fontos: TE DÖNTSD EL, MIT CSINÁLSZ! Ha rossz érzés van benned, vagy félelem kapcsolódik a meditációhoz, akkor hagyd ott és csinálj mást, vagy másikat. Vagy dönts úgy, hogy mostantól nem hat rád. Vess le minden vacakot és érezd jól magad! …mint azok, akik az esőben is táncolnak.
Ha jó érzés van benned, akkor csináld. Csak az a fontos, hogy hozz végre önálló döntést, senkitől nem befolyásolva!
Zentai Anna
Képek: Pinterest