Mert ő ezt tette velem…

Mert ő ezt tette velem…

ajánlott olvasmány azoknak, akik másra mutogatnak, akik bárkire is haragszanak, akik minden bajukat rákenik a karmára, vagy szenvedéseikért másokat hibáztatnak

Évekkel ezelőtt történt. Végtelenül és menthetetlenül szerelmes voltam. Levelet írtam neki. Megkértem, hogy találkozzunk, annyi év után, újra. Hogy üljünk le és beszéljük meg. Hogy legalább csak egyszer, nyugodtan, négyszemközt…. Mert most is, ugyanúgy, mint régen… Napokig nem jött válasz. Úgy éreztem, az életem múlik rajta. Úgy vártam, mint a megváltást. Tudtam: ettől függ majd, hogyan alakul tovább az életem. Nem tudok mással így kapcsolódni, már nem is erőltetem. Tőle vártam mindent, ez volt a legfontosabb. Tudtam, hogy nem boldog. Tudtam, hogy ő is ugyanazt érzi. Vártam. Izgatottan, bizonytalanságban, mintha élet és halál között lebegnék, mintha ezen múlna minden.

Aztán érkezett egy levél. Egy levél, amit úgy éreztem, nem ő írt, vagy nem ő fogalmazott. Mintha nem az ő szavai lettek volna. Mintha nem is ő maga lett volna. Rövid volt, lényegretörő és távolságtartó. Szó szerint bennem cseng ma is. Minden sor újabb és újabb rácsodálkozást és újabb fájdalmat hozott. Mi ez? Ki ez? Nem értettem. Tudtam, hogy szeret. Miért ír mást, miért ír másképp? Mi az, hogy nem akar találkozni? Mi az, hogy én tartsam ezt tiszteletben? Mi az, hogy boldog??? Egyértelműen tudtam, hogy nem az. Miért hazudik?

Hónapok teltek el. Már rég túlléptem rajt, nem tehettem mást. Előző életes utaztatásokra jártam akkoriban. Nem tudtam, hogy éppen mi fog előjönni, mit fogok látni. Az egészségemen dolgoztunk, ami kezdett is helyreállni. Egy, nagyjából kétszáz évvel ezelőtti, nemesi családban töltött élet jött elő. Ő is ott volt. Amikor először megláttuk egymást, az én eljegyzési ceremóniámon történt. Mindketten azonnal tudtuk. Ő is, én is. Magas rangú katonai tisztviselőként dolgozott, a férjem mellett. Évekig kerülgettük egymást. Aztán egy szép napon meglátogatott. Fehér egyenruhában volt. Egyedül voltam otthon azon a napon, a férjem távolabb dolgozott. Ő eljött hozzám és megvallotta, mit érez. Megkért, hogy találkozzunk, beszéljünk, legyünk együtt…

Elutasítottam. Hidegen, mereven, határozottan és távolságtartón. Ugyanazokkal a mondatokkal! Szó szerint ugyanazt mondtam neki és hajtogattam, hogy én boldog vagyok, hogy tartsa ezt tiszteletben és nem akarok semmit tőle. S miközben ezek a szavak záporoztak ki a számon, a lelkemben olyan tűz és olyan vihar dúlt, amit még soha nem éreztem. Soha. Ilyen mélységgel,, ilyen hévvel, ilyen valódi érzést, vágyat… iránta.

Kiélesedett a kép. Tisztán kivehetőek voltak a falak, a padló mozaikja, a színek, a függönyök az egyenruha… már csak a távolodó alakját láttam. A pillanat, mintha kifeszült volna. Ott álltam, majd a földre rogytam, összeroskadva, megtörve… ő távolodott, reményt vesztetten és a másodpercek mintha soha nem értek volna véget… éreztem, tudtam: mindent elrontottam! Végtelenül mélységes kín tört rám, tudtam, hogy hazudtam, nem mondtam igazat, hiszen szeretem, de ellenálltam és már nem tudom visszacsinálni… elment.

Évekkel később találkoztunk újra. Sok mindenen átmentünk, megtörve, egy másik országban, egy másik helyen, távol az otthonunktól… bocsánatot kértem. Mindent megbántam. Mindent elmondtam, mi történt akkor és azután, azóta és általa, velem. Fogalmam sem volt arról, mit okoztam neki, de sikerült mindent megbeszélnünk és attól kezdve egymásra találtunk… és együtt is maradtunk, életünk végéig.

.

Karma. Egyszerűen az ok-okozat fizikai törvénye, amely nem csak arról szól, hogy a jelen állapot teremtő erejű, hanem arról is, hogy a jelen állapot a múlt történéseinek eredménye. Sőt. Miért is jöttünk vissza ide és ezzel most, ha nem azért, hogy helyretegyük, megjavítsuk, feloldjuk, feloldozzuk? Magunkat is, a másikat is. Mire is megy ki az egész kalandjáték? Hiszen a Természet egyensúlyra törekszik.

Ítélkezés, rosszallás. Különböz téves hitrendszerekből eredő magatartásformák, amelyek valamilyen tévedésen és nem megértett működésen alapulnak és magukkal vonzzák, hogy amit megítélünk, arról azután magunk is tapasztalatot szerezzünk (akár a jelen, akár a következő életben), hiszen valójában mindannyian az Egyből jövünk és az Egybe tartunk. Nincs különbség, nincs kisebb vagy nagyobb, nincs jobb, vagy rosszabb.

Megbocsátás. Felszabadító, könnyedséget adó, tiszta szereteten alapuló döntés. Minden elvárástól mentes. Minden köteléket feloldó. Gyógyító. Nyugalmat hozó. Békét adó. Mindent kisimító.

Zentai Anna

Kép: Pinterest