Kapcsolati vizsgaidő

Az elmúlt hónapokból merítkezve, a jelenben is zajló folyamatokat átlátva, gyönyörűen kirajzolódik egy tanulási és vizsgázási időszak, amit én saját bőrömön elsősorban a barátságokon keresztül élek meg, de ugyanez látható bármely más emberi kapcsolatban, párkapcsolatban, szerelemben, családi, munkatársi, üzleti és egyéb társas viszonyokban is.

Az átlagosnál intenzívebben zajlik most a kapcsolatok rendeződése, letisztulása – mondhatni, mindenki a helyére kerül. Egyaránt jelen lehetnek régi, sok éves, évtizedes kapcsolatok és szövődhettek teljesen újak is (ezeknek is megvan a nem ezéletbeli múltja), amelyek ennek az évnek a hozadékai lettek. Hogy melyik milyen szerepet tölt be pontosan az életünkben, azt a szaturnuszi megélések által ismerhetjük fel. Az idő mutatja meg, a megélt tapasztalatok, a vizsgák, melyeken most sokan átesünk.

Valójában már eleve leosztott szerepek vannak, ezért minden erőlködés és kétségbeesés felesleges. Réges régen eldőlt már, hogy kinek hol és milyen kategóriában van a helye, de az emberi játszmák és fejlődés színterén végig is kell, hogy éljük a folyamatot, meg kell, hogy szerezzük az élményeket, hiszen csak ezek által tudatosodik bennünk valami, ami fontos. Ha kitisztul a kép, már láthatjuk: minden úgy jó, ahogy van, mindenkinek megvan a maga helye az életben. Ha az egyik ember csak mellékszereplőként játszik, akkor abból is nagyon pozitív dolgokat tudunk kapni és adni. Ha pedig bármely téren főszerep jutott neki, akkor hatalmas ajándékkal áldott meg a sors, amiért hálásak lehetünk.

A Jupiter és a Szaturnusz uralmi cseréje sokat elárul. A Jupiter a Mérlegben, a párkapcsolatok, az emberi kapcsolatok és a nyilvánossággal való viszonyunk jegyében jár – ő uralja most a vizsgáztató erőt, a Nyilas jegyben járó Szaturnuszt. Ez a vizsga pedig nem másról szól, mint arról, hogy mi az, ami igazán időtálló, értékes, lényegi, teljességet adó! Nem csupán “megfelelő”, “jó”, “elegendő” és nem is tökéletes. Hanem “teljes”.

Egy pillanatig sem kell aggódni, hiszen minden a Természet rendje szerint zajlik. Tapasztalás van, megélés van, ez által tudatosodás történik, nem csak hallomásból, hanem sajátbőröntapasztalásból épülnek be új, tiszta hitrendszerek.

Miről szól lényegében ez a mostani időszak? Leegyszerűsítve arról, hogy megláthatjuk mindkét oldalt. Élményeink által kiderül, hogy ki az, aki birtokolni akar, aki erőltet, aki a saját képére akar formálni, aki olyat vár el, ami nem vagyunk, aki hasznot akar húzni a kapcsolatból, akik érdekeket néz, aki követel, ahol nincs meg a lelki kapcsolódás, aki nem annak lát és szeret bennünket, akik és amik igazán vagyunk. És kiderül, hogy ki az, aki szabadon hagy, aki enged, aki csak ad, akinek nincsenek elvárásai, akivel eleve lelki kapcsolódás van, aki annak lát és szeret bennünket, ami valójában vagyunk, aki mellett igazán önmagunk lehetünk, szégyenkezés nélkül.

Ez a felismerés azonban csak az első lépés. A következő az, hogy merhetünk választani annak függvényében, hogy mennyire szeretjük önmagunkat és mennyire vagyunk hajlandóak érett, felelősségteljes döntéseket hozni az életünk alakításáról. Mert nem könnyű odaállni például egy energiarabló, akaratos, erőszakos, elnyomó szerepet játszó társunk elé és azt mondani: itt a vége. Ahogyan nem könnyű beengedni az igazán jó dolgokat sem, hiszen ehhez újra nyitni kell, adni kell, holott már annyit sérültünk… A kulcs továbbra is a Szaturnusz, vagyis a felismerése annak, hogy egyedül a félelem tart vissza mindentől, ami igazán jó és gyümölcsöző a számunkra és van egy annál jóval nagyobb, fontosabb erő, amivel felülemelkedve a félelmen, eljutunk a várt eredményekig.

Picike bónusz gondolat ehhez: van két régi mondás, amit gyakran összekevernek. Lásd: “a félelem rossz tanácsadó” illetve “amerre a félelem, arra vezet az út”. Tegyük ezt helyre, mert mindkettő igaz, csak jól kell értenünk. Az előző azt jelenti, hogy amikor ott találjuk magunkat egy félelmetes helyzetben, akkor ne az határozzon meg, hogy félünk és ne azokból a negatív gondolatokból induljunk ki! Hanem tudatosan nemet mondva a rossz érzéseket fakasztó gondolatoknak, merjünk változtatni, vagy akár a félelemmel együtt, de minden bátorságunkat összeszedve lépjük át a küszöböt! Az utóbbi mondás ugyanis szintén igaz: amitől a legjobban félünk, azzal dolgunk van, az ad kimunkálni valót magunkban, az hoz fejlődést a személyiségben. Belső küzdelmek, önfelülmúlások nélkül az áldást is hiába várjuk.

Tegyük hát félre az elménket és ne akarással, ne agyból, ne erőből határozzuk meg a kapcsolatainkat! Úgyis hiábavaló. Elég, ha elfogadjuk, ami VAN. Ebben az állapotban magától talál ránk a lelki béke, a hála, az öröm, a nyugalom érzése. Mert mindannyian ajándékok vagyunk egymás számára, de mindenki más és más ajándékot hoz és ezt érdemes elfogadni. Mert felesleges olyat követelni, ami nincs és értelmetlen ellenállni annak, ami megjár.

Zentai Anna

asztrozófus

Kép: Pinterest