Irigységről és féltékenységről…
Képzeld el, hogy meglátod azt a másikat, aki szebb, jobb, ügyesebb, sikeresebb nálad. Akinek összejött. Akinek működik.
Képzeld el, hogy meglátod őt, ott van előtted és benned ez rossz érzéseket kelt. Figyeld meg ezt az érzést: mit érzel? Hogyan tudod ezt leírni, megfogalmazni? Milyennek látod most a másikat? Hogyan tudod leírni és megfogalmazni azt, amit vele kapcsolatban érzel?
..és most vedd észre, hogy ezek a te gondolataid, félelmeid és démonjaid. A tied. Nem az övé.
Vedd észre, hogy ha egyetlen mondattal is leszólod a másikat, aki a szemedben gazdagabb/boldogabb/sikeresebb, akinek megvan valami, ami neked nincs – akkor benned van valami feloldandó!
Mert ilyen esetekben mindig, de mindig két lehetőség van: az egyik, hogy látod az eredményt, de mindazt a munkát, küzdést, szenvedést, fájdalmat, mindazt a befektetett energiát, amit ő beletett, megélt, mindazt a nélkülözést, aminek ajándékaként ő ezt most megkapta, ezt nem látod! Nem bizony. Ráadásul, elmondható, hogy ha egy kicsi rossz érzést is kelt benned a másik, akinek valami összejött, akkor ez azért van, mert te magad nem merted meglépni, nem voltál hajlandó eléggé hinni benne és küzdeni érte, nem szenvedtél érte, nem fektettél bele annyi energiát, mint ő. Lényegében: ő mert a saját útjára lépni, te meg nem. Ez a legnagyobb feladat!
A másik lehetőség, hogy amit látsz, az csak a máz, a látszat, a hamis csillogás, amiben nincs öröm, nincs boldogság és teljesség. Ilyen is van. Irigyelsz valamit, amit ha megkapnál, savanyúan húznád érte a szádat, hogy nem ezt kérted, erről nem volt szó, hiszen ez nem is olyan jó, mint amilyennek tűnt!
Bármikor feltámadnak benned ezek az érzések, a versengés szelleme, a konkurencia érzése, “a másiknak jobb” érzete – azonnal vizsgáld meg, hogy ez honnan ered! Mert alapvetően ez már egy visszarezgés valamire, ami igazából benned van. Csak arra tudsz rezonálni, amivel neked dolgod van.
Amikor eljutsz oda, hogy nem elég a felszínen látható, hanem érzékeled, vagy legalább átgondolod azt, ami mögötte van – akkor békét lelsz. Rájössz, hogy ‘konkurencia’ nem létezik! Hiszen mindenkinek eleve megvan a maga csodálatos helye az életben, a világban, a másik is egyszerűen csak oda kerül, ahova a nagy egészbe beleillik. Neked is megvan a helyed, de azt csak akkor foglalhatod el, ha mersz igazán és megkérdőjelezhetetlenül önmagad lenni! Ha vállalod az igazi utadat. Amin azután mások is olykor úgy fognak rád nézni, ahogyan te néztél egykoron másokra.. de már megértés és együttérzés lesz benned. Már nem fog érdekelni. Mert ráébredsz: mindenki ugyanazt az utat járja, mi mindannyian egyek vagyunk és egymást emeljük, fényesítjük és ragyogtatjuk. Ha az egyiknek sikerül – azzal a te sikereidnek is energiát ad! Hiszen mindannyian össze vagyunk kapcsolva, egyetlen nagy fényhálóban. Így, ha a másiknak segítesz – önmagadnak is segítesz.
Zentai Anna
asztrozófus