Hogyan könnyű elengedni?

Hogyan könnyű elengedni?

Örök törvény, hogy mindenki a maga útját járva, a saját tapasztalatai, beavatásai által bölcsül, érik, fejlődik. El kell engednünk a másikat, hogy saját maga avatódjon be abba, ami számára fontos. Ezt érdemes szem előtt tartani akkor, ha körülöttünk bárki – szeretteink, gyermekünk, társunk, barátunk, stb. – láthatóan félresiklik, szemellenzőt használ, ‘rossz’ irányba megy – valójában persze, nincs rossz irány, csak tapasztalás van és kerülő utak, amik mind ugyanabba az egy irányba vezetnek; sőt, még inkább a célhoz vezető szükséges és rendelt élmények, amik nagyon is a helyükön vannak. Meglehet, te pontosan tudod, hogy a másik nem azt az életet éli, ami az övé. Látod, hogy ő nem lát tisztán. Tudod, hogy ‘ennek nem lesz jó vége’. Tudod, hogy máshol lenne a helye. Mégis hagyod…

Hagyod, mert ahhoz, hogy ő felébredjen és változzon, a saját tapasztalásait és beavatásait kell megélnie. Tudod, hogy a gyermek nem az által tanul, amit szónokolsz neki, hanem az által, amilyen példát mutatsz és amit ő maga megél. Attól, hogy azt mondod, ne nyúljon a tűzbe, mert megégeti a kezét, még nem fogja tudni, hogy ez mit jelent, addig, amíg bele nem nyúl és meg nem égeti magát. És akkor megérti ő maga is. Ugyanígy van ez a felnőttekkel is. Ők sem az által válnak tudatossá, hogy te elmondod nekik, mi a dolguk, hol a helyük, mi hogyan működik. Hanem az által, hogy megszerzik, megélik saját beavatásaikat.

De hogyan lehet elengedni őt? Hogyan lehet ezt könnyen elviselni? Lehetséges-e egyáltalán türelemmel, békével kivárni, amíg a másik megfejlődi azt, amit kell?

Igen, lehet. Hogyan? Nagyon is egyszerűen.

De erre nem kívül van a megoldás. A lélek számára nem a láthatóban van gyógyír. Hanem odabenn. Mélyen, belül, a csendben, amelyben tisztán hallhatóvá válik a lélek szava.

…mert a történetet rég megírtuk magunknak. Földi szerepeinkben csupán eljátszuk azt. Ha az ember elcsendesedik és semmilyen külső segítséget, választ és megoldást nem vár, akkor megtalálja odabent azt, ami az egyetlen Igaz Valóság. Megtalálja a legtisztább válaszokat. Tudni fogja, hogy az, amin a másik keresztülmegy, nem a vesztébe vivő út, hanem az ébredéshez és fejlődéshez vezető út! Tudja, hogy azért van a másik abban a helyzetben, hogy megszerezze beavatásait és tudatosodjon! Hogy mindaz, ami van, a változáshoz – és nem a bukáshoz – vezet! Egyszerűen csak tudja. Mert érzi. Sőt, minél inkább a lelkére hangolódik, annál tisztábban és konkrétabban rajzolódnak ki a történések…. és ez ennyire egyszerű.

A lélek teljes bizalma alakul ki ekkor. Biztos és békés tudata annak, hogy minden a legjobb úton halad, éppen úgy, ahogyan az a legjobb lesz mindenkinek. Mert a tapasztalás nem az, amiben elveszünk, hanem az, amiben felébredünk.

“Színház az egész világ

és színész benne minden férfi és nő…”

Shakespeare

ZA.

Kép: Pinterest