Helyes vagy helytelen?
Helyes vagy helytelen? …avagy elfér a légy a levesben, legfeljebb kipöcköljük
Az aktuális csillagállások egyik hozadéka, hogy akármennyire is ragaszkodtunk eddig a tanult elvekhez, nézetekhez, most személyes tapasztalatként mutatkozik meg annak működőképessége – vagy működésképtelensége. Gyakori kérdésként merül fel, hogy egy élethelyzetben mi a helyes – ha egyáltalán felmerül és nem ássuk el rögtön a másik lehetőséget, ami pedig ott feszít és gyűlik a felszín alatt, ezzel is tudatva, hogy márpedig létezik és követeli a maga részét a létezésből. Az ember alaptermészeténél fogva a jóra törekszik, hiszen ezt a programot kaptuk a Teremtőtől: felfedezni igaz ön-magunkat, fényünket. Indulásként megszületünk egy tiszta, gyermeki állapotba – onnantól viszont egyre több olyan minőséggel találkozunk, amelyet ez a tisztaság nem képes elviselni. Mégis, az Élet velejárója, hogy megtapasztaljuk a Sötétséget, hiszen viszonyítási alap kell ahhoz, hogy az ember ráébredjen: ő maga a Fény! Különben minek is az egész nagy kalandjáték? A türelmi zónában sokat lehet állomásozni. Türelmi zónán értem azt az időszakot, amíg várjuk, várjuk, hogy becsapódjon a csodás mennyei fénysugár az ajtónkon és nem értjük, ugyan miért nem jön? Ehelyett kopogtat rajt időnként valami nagyon is földi egyszerűség (netán sötétnek ítélt valami), amire előzőleg azt mondtuk: na, ezt aztán soha! Az erkölcsi köröket meg futjuk tovább és nem értjük, miért nem találjuk a kivezető utat? Hadd szemléltessem a példát egy levessel. Vagyis kettővel. Van a jóízű, finom leves, meg a sűrű, zavaros, rossz ízű másik. Te meg ott papolsz fölötte (teszem hozzá: még meg sem kóstoltad egyiket sem), hogy bizony, bele sem érdemes kóstolni a sűrűjébe, mert az rossz, tessék csak a finom, világos, aranyos színű levest kanalazni! Na de honnan van egyáltalán fogalmad arról, hogy az rossz? Kóstoltad már? Merítettél belőle? Mi alapján tudsz tanácsot adni a többieknek, ha nem ízlelted meg mindkét levest? Hogyan tudod segíteni a társad, aki épp a sűrűjét kanalazza, és húzza a száját a keserűségtől? Mi alapján tudsz megértő lenni vele és nem ítélkezni felette? Mi alapján tudod elmagyarázni neki, hogyan kell letenni a kanalat és eltolni az egyik tányért, hogy hozzáférhessen a másikhoz? Vegyük azt a lehetőséget, hogy úgy döntesz, megízleled saját magad azokat a leveseket. Bele kell kóstolni ahhoz, hogy tudd, milyen ízű is… Hogy megállapításod ne hallomáson, hanem saját tapasztalaton alapuljon: igen, a másik a jobb. És akkor fogsz rájönni: a tisztaság, a fényesség, a jóság nem a puszta tettek tulajdonsága. A tisztaság belső kategória. Lelki tisztaság. Lehet minősíteni a dolgokat, de nem a tettek alapján. Hanem az alapján, hogy mi az ok. Hogy mi az indíték, a szándék, ami a tetthez vezet! Meglehet, hogy az ember elkövet néha olyan dolgokat, amelyek mások szemében helytelennek tűnnek – ám az ok, a szándék (ami ritkán látható) lehet tiszta és nemes! Mint a kígyó, aki a porban csúszik, de nem szennyeződik.
Zentai Anna