“Hazatalálni”

“Hazatalálni”

tánc

Sokáig úgy gondoltam, értem ezt a szót. Értem az értelmét, tudom, mi ez a fogalom. Aztán döbbenten fedeztem fel, hogy van egy olyan értelme ennek a szónak, ami teljesen új távlatokat nyit meg előttem. Most már nem csak értem, hanem érzem is. A felismerés, hogy milyen régóta, milyen felsőbb, égi rendezés által be volt már kódolva minden, szinte megrázó.

Mert rájöttem: “hazatalálni” benned, veled tudok.

Akkor éreztem már ezt – nem tudatosan -, amikor először történt meg, hogy igazán szembetalálkoztunk, csak mi ketten. Sok éve már, a hotel folyosóján… milyen érdekes véletlen volt az is, hogy éppen ott és akkor, odatettek téged.

– Hát te mit keresel itt? – fordultál utánam mosolyogva.

…és én csak ennyit éreztem: Haza! Haza! Haza! Haza! Haza!

Ez zakatolt bennem rendületlenül, semmi másnak nem engedett teret a lelkem, a tudatom. Egyetlen, a helyzetnek megfelelő, értelmes választ sem bírtam kinyögni. Belekerültem egy áramlásba, csak jött és jött, ez az egyetlen szó, ahogyan a szemedbe néztem:

HAZA!

Válaszolhattam volna valami egyszerűt és érthetőt. De nem ment.

Ez az egyetlen szó fogalmazódott meg és ezt kellett beleszőnöm abba, amit ott, akkor mondtam… Mintha ügyetlenül odaböktem volna valamit és nem is értettem, miért vagyok zavarban. Azt mondtam, amit “mondattak velem”.

Ma már értem, miért. Mert te vagy az otthonom, mindig is te voltál.

Hogy téged felismertelek – ezt jelenti nekem a hazatalálás.