Feszít és Old 

…avagy még egy kis rálátás a Jupiter-Plútó-Uránusz háromszöghöz
Sokan írtok arról, hogy olyan helyzet állt elő életetekben, amely által kétségbeestetek, aggódtok saját jövőtökért, vagy valakiért, akit szerettek, akit féltetek. Vagy bennetek, vagy szeretteitekben megjelenhet egy feszített érzés, a jelenlegi élethelyzetből adódóan. Érdemes megkülönböztetni a két tábort és végiggondolni, mit látunk – az egyik oldal két-ségbe esik, a másik oldal türelmesen várja, hogy megoldja a helyzetet. Mindenkire ugyanazok az erők hatnak, mégis mindenki másképp használja – érdemes erre is figyelmet fordítani…
Február 26-án, azaz jövő szerdán éri el újabb tetőpontját a jelenleg zajló folyamatok egyik meghatározó bolygóállása, a Jupiter, a Plútó és az Uránusz által felállt háromszög. Három csúcsa van ugyan, de ha megnézzük a köztük kialakuló fényszögek típusait, akkor elmondhatjuk, hogy az Uránusz kapja a csúcspont szerepet. A Jupiter és a Plútó egymással szemben áll ugyanis, és velük 90° fokban áll az Uránusz, ez a racionalizálás aspektusa, vagyis általa lehet kézzel foghatóan létrehozni, megteremteni valamit.
A szembenállás a kör, vagyis a teljesség rendszerének két, egymással ellentétes pontját kapcsolja össze, tehát igény jelentkezik a teljesség megélésére, akár belső feszültség is, ám ez az adott minőségekben nem történhetne meg – a megvalósulás erejét az Uránusz hozza, aki a tudat tágításáért, a látókörünk szélesítéséért, magasabb szellemiségért, tisztulásért, életünk forradalmasításáért felelős oldalunkat képviseli. Egyszerűsítve tehát: megjelenhet a feszülés, bizonyos helyzetekben a szenvedés vagy feszültség is, viszont ez hozza el a megoldást: a elismeréseket, a kiszabadulást, a karmikus terhek letételét, egy tiszta és szabad állapot megteremtését.
Mi történik tehát? Feszítés lehet, de ez által jön az oldás is. Éppen a napokban igyekeztem megnyugtatni Kedves Ismerőst, aki egy családtagját óvva, féltve próbálta őt visszatartani attól az élménytől, amiről előre tudta, hogy kellemetlen a számára, közben pedig várta, hogy kis családtag felébred és magától megváltozik. Csakhogy az ébredés nem mindenkinél megy így. Ha nincs feszülés, nem késztet semmi az oldásra és meg-oldásra, ha nem csörög az ébresztőóra, nem is lesz felkelés. Felesleges tehát kétségbeesni, mert meglehet, hogy amitől vissza akarjuk tartani a másikat (vagy önmagunkat), éppen az hozza el az áttörést és a megoldást! Maga a tapasztalat. A megélés.
Választás persze van, sokaknál meg eleve adott, melyik csoportba állunk be:
1. Lehet beleesni a két-ségekbe, hagyni, hogy az érzés kitombolja magát, eluralkodjon rajtunk, aztán meglepve lehet tapasztalni, hogy el is múlt és mennyivel nyugodtabban is meg lehet élni mindezt.
2. Ha vagyok annyira nyitott, hogy „értem” mi történik, akkor eleve nem esek kétségbe, hanem szépen, türelmesen megvárom, amíg a folyamat lezajlik.
Ez utóbbi élmény már a szaturnuszi energiák egy emelkedettebb megélése, nem csak azért, mert türelmes az ember. Hanem azért, mert jelen vagyok a folyamatnak. Lépésről lépésre, minden egyes állomást, érzést, történést megélek. Látom, hogyan bontakozik ki a tavasz, hogyan olvad fel a jég, hogyan szárítja fel a nap először langyos, majd egyre erősödő melege a hótömböket, hogyan bújnak elő az első rügyek. Nem rohanok előre a virágzásba és a méhek döngicsélésébe. Ismerem a folyamatot, tudom, mi történik – jelen vagyok és örömmel élem minden pillanatát a tél múlásának.
Mert a tél múlik, ez a Természet rendje – hiába akar a mag a földben maradni, nem fog, az élet hívja őt, a Nap sugarai szólítják és az ébredés természetszerűen megtörténik.
Zentai Anna asztrológus – https://www.facebook.com/za.asztro

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page