Érzések vs. Racionalitás ???

ÉRZÉSEK VS. RACIONALITÁS ?

Az egyik legnagyobb kérdés mindenkiben, hogy arra hallgasson, amit valahol mélyen, legbelül tisztán érez, vagy abban higgyen, amit lát? Millió szót ejtettünk már arról, hogy az Isteni Egységből eredő lélekszikra hova is költözik be a leszületéskor (hova, hogyan is vetjük magunkra a keresztet? – ami egyébként energetikai védelmet is ad – és mit is mond a magyar néphagyomány, mi van a kereszt közepén, ahol Ég és Föld összeér? .. hát persze, hogy a Jóisten.)

Na de nézzük meg most mindezt egy másik szemszögből. Ehhez pedig segítségül hívjuk most az ősi csillagbölcsességet, az égbolt titkait!

Adva van a kérdés: miért is nem elég hiteles, miért is nem elég bölcs (még ha annak is hiszi magát) a racionális ember? (..és tegyük ezt most a nemekre való tekintet nélkül, mert a legtöbb esetben ugyan a racionális férfi küzdelmét láthatjuk az érzelmes-érzékeny-intuitív nővel, de egyre gyakoribb az a felállás, amikor mindez fordítva van és a pasi ébreszti fel az alvó csipkerózsikát).

Az egész külvilág azt sugallja, hogy azt hidd el, ami kézzel fogható és ott áll, feketén-fehéren az orrod előtt – közben pedig már itt-ott felbukkannak olyan tudományos értekezések, hogy valami azért van és azért ott, mert ott keressük, ott nézzük és oda képzeljük el.

Tetszik, vagy nem, az élet alaptörvénye, hogy a látható a láthatatlanból ered! Minden, ami van, az először gondolat, ihlet, inspiráció, energia vagy információ volt. Azután sűrűsödött az anyagba – de előtte is már jött valahonnan. Az erre való tudatosságot jelképezi a csillagos égbolton a Skorpió csillagtere, felette pedig ott ragyog a Kígyótartó csillagkép, a (női) teremtő-gyógyító-varázsló-átalakító erők fényszimbóluma!

A Kígyótartó két különböző kígyóminőséggel játszadozik: az első a Kígyó Feje, amely magasra nyújtózik, a másik a Kígyó Farka, amely a Tejút mélyébe hatol. Vagyis amit itt láthatunk: a tudatos és a tudattalan teremtő erők működtetése! (Felhívnám a figyelmet arra, hogy a kozmikus nemzés, a Tejút-barlangba hatolás a tudattalan résznél, és nem a tudatosnál történik!)

Oké, hogy a látható anyagi világban evickélünk – de mindez a látható, megfogható, élhető (?) dolog, ami teremtve van, honnan is ered? Bizony, hogy csak egy (kis) része ered a tudatosból… nagyobb, sőt, lényegi része pedig a tudattalanból, a nem láthatóból, ami a szem elől rejtve van… Ami mélyen, bennünk, öntudatlanul él, az erősebben dolgozik és előbb-utóbb megmutatkozik a fizikai valóságban, mi meg csak kapkodjuk a buksinkat, hogy kerül ez ide? Miért velünk történik? Mégis hogyan jött ez az életünkbe? (Hát úgy, hogy belőlünk eredt, csak nem láttunk tovább az orrunk hegyénél…)

Visszatérve a kérdésre, mármint, hogy a racionalitásnak, vagy a mély belső hajtóerőknek higgyünk inkább, illetve, hogy miért nem elég hiteles az az ember, aki pusztán racionális, hát mindezek tudatában tessék elgondolkodni. Ha egyszer az, amit látunk, jórészt a tudattalanból ered, ha az életünk minden teremtése a legmélyebb benső hajtóerőkben gyökerezik, akkor ideig-óriáig felül lehet írni ésszel, de meg vannak számlálva a napjai…

A védikus hagyományban májá fátylának hívjuk az illúziót, amely a matériát, az anyagot jellemzi. Mert hogy az egész szemmel látott világ egy illúzió – eltakarja a valóságot, amely a háttérben ott rejlik. A valóság csak álom – az álom a valóság. (Álmaink is cenzúrázatlanul mutatják meg, mi él bennünk valójában és fütyülnek arra, hogy az egó ezt észérvekkel ki ajkarja magyarázni, mert úgysem sikerül neki hosszú távon).

Ideig-óriáig talán úgy tűnhet, hogy a racionális oldalnak van igaza. Aztán jön az egyik legnagyobb tanítómesterünk: az IDŐ! ..és kiderül, hogy mégsem… Az asztrológiában a Szaturnusz jelképezi az időt, az idő minőségét, a rendelt időt. Ugyanakkor ő az isteni minőség energetikája is! Idővel tehát minden megmutatkozik, megérik, levizsgázódik. Erre mondjuk, hogy „megszentelődik”.

Idővel minden, de minden teremtésünk áldást kap az isteni minőség által, a magasabb rendű által, ami – mondhatjuk úgy is – a legmélyebb, legigazabb, legtisztább szeretet. Legyen az a hívatásunk, a kapcsolataink, vagy az életünk bármely építménye.

Szóval az egész amolyan nagyon furfangosan összerakott rejtvényfejtős-kirakós játék. Mert semmi nem az, aminek látszik. Mert az igazi kísértés nem az érzés, nem a vágy – hanem az anyag!!! Mert az érzések tiszták, csak a hitnek kell elég erősnek lenni, hogy merjük hinni őket akkor is, amikor nem látjuk visszaigazolva azokat a fizikai síkon.

Ha már itt tartunk, a Szerelem és a vágyak megélése sem önzés – mert a célja:

• isteni minőségben szolgálni

• isteni minőségben alkotni

• isteni minőségben adni

• és isteni minőségben élni.

Ennyit kérnek csak tőlünk, nem többet. A többi a saját teremtésünkön múlik.