Élet, Erő, Energia…

“Honnan van ennyi energiád?”
– kérdezte ma az egyik kedves résztvevőm, a képletelemző kurzusunk után.
Ha nem mutat rá, talán észre sem vettem volna, de a kérdés hatására elgondolkodtam. Tényleg… fél éjszaka dolgoztam, hajnalban korán keltem, utazás ide, 10-től negyed hatig egyetlen egy 1 órás ebédszünettel intenzíven tanítottam és nem mondhatom, hogy fáradt lennék, sőt… (a teljesség kedvéért: egyáltalán nem kávézom, sosem éltem ilyesféle pótszerekkel.) Akkor honnan is van az energia?

Az utóbbi bő egy évben folyamatosan azon dolgoztam, hogy minden olyan dolgot, minőséget, mindent, ami elszívja az erőmet, ami rabolja az energiámat, ami szenvedést, elnehezítést okoz a lelkemnek, letegyek. Végérvényesen és határozottan. No kecmec. Lépésről lépésre meg is történt. Hihetetlen végignézni és átlátni egészében a folyamatot, amelyben indultam egy erőmet elszívó, nemigazi párkapcsolatból, munkából és egyéb körülményekből, folyamatosan hulló, elgyengült hajjal, fáradékonysággal és kimerültséggel és mára megérkeztem egy élettel és örömmel, álmaim megvalósulásával teli, csodálatosan felszabadult állapotba.

Mit tettem ezért? Nem gyarapodtam – a tudáson kívül, persze – semmivel. Inkább letettem, ami nem vagyok. Letettem, ami elszívta az erőmet, az élet(!)erőmet. Hogy az egész világunk energetika és a teremtés rezgés természetű, mára már nem kérdés. Visszaszerezni az energiát, visszahívni mindenhonnan, ahova elosztogattad, magadhoz venni újra bárkitől, akit tápláltál vele, még ha szeretted is, de mégis visszavenni és beleállni, mert ez a saját erőd, a te energiád – határozott döntés csupán és hatalmas lépés a teremtésben. Szabadság jár vele és tiszta tér bárminek, amire igazán vágysz, ami igazán hozzád tartozik.

Ajánlom mindannyiotoknak.

ZA.