Az önállóságról…

rózsa2

Amíg fogod a kezét, nem tanul meg járni.
Amíg megcsinálod helyette, soha nem lesz önálló.
Nem csak a gyermekeinkre igaz ez, hanem bármely felnőtt kapcsolatra is.
Figyeld meg: amint elengedsz valakit, azok a képességek, melyek benne voltak és melyekkel neked segített, hirtelen megjelennek tebenned! Azok a lehetőségek, melyeket ő hozott el neked, sokkal tágabban és gazdagabban jelennek meg teáltalad! Amint nem hagyatkozol arra, hogy a másik teremtsen helyetted – sokkal többet vagy képes önállóan teremteni és elérni!
A másikon való segítség egy bizonyos határig kedvező – egy határon túl azonban gát. Hogy hol van ez a határ, az pedig egyértelműen érezhető.

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page