Az írásokról….

Tegyük helyre…

Önismereti írások és asztrozófiai útmutatások nem szólnak mindenkinek. Mindig annak szól egy írás, aki együtt rezeg vele, aki érti, érzi, aki tud vele kezdeni valamit. Lehet, hogy éppen csak elindít valamit, lehet, hogy csak egy kicsit ad; de az is lehet, hogy sokat ad és megvilágít; az is, hogy minden szava betalál.
Az, hogy az adott üzeneteket érzékeljük-e, vagy nem, nem külső dolgokon múlik – hanem saját magunkon. Ez önismereti kérdés. Tapasztalataim szerint a legtöbb azon múlik, hogy figyelünk-e a lelkünkre, a belső világunkra, belső megéléseinkre! Aki nagyon kívülre helyezi a fókuszt és nem foglalkozik az érzéseivel, inkább elméből él, nem fog tudni együtt mozogni a természettel addig, amíg nézőpontot nem vált és el nem kezdi figyelni azt, hogy valójában mi van a lelkében.
Sokan félreértelmezhetnek azért is írásokat, mert azt hiszik, hogy ami le van írva, az fizikai történés, gyakorlati megélés, külső dolgokban keresendő, vagy eleve determinált dolog, ami mindenképpen megjelenik. Holott ez nem így van. Konkrét, látható dolgokat várnak ahelyett, hogy észrevennék, hogy ezek folyamatok, amiben már benne élnek. Az égi jelölések nem eseményeket, hanem teremtő energiákat és lehetőségeket mutatnak, amelyekkel az ember maga dolgozik. Lehet, hogy ideje van éppen valaminek, az égi jelek szerint – de ha én azt itt, a Földön nem teszem meg, akkor nem azt fogom megélni, vagy azt, de nem azon a módon.
Az is számít, hogy ki mennyire él és gondolkodik tudatosan – vagyis, hogy a mindennapi történések értelmét, okait, miértjét tudja-e értelmezni, hiszen minden történés egy üzenet és ha ismerünk folyamatokat, ha ismerjük a saját emberi működésünket, akkor már nem lepődünk meg adott történéseken, élményeken.
Sok kérdés jött már – ugye, tudjátok, hogy itt, ezen az oldalon csak privátban lehet írni, a privát levelekre viszont mindig, minden esetben válaszolunk és mindenkinek segítünk, ha kéri! – és továbbra is érvényes, hogy ha bármikor kérdés merülne fel valakiben az írásokat olvasva, akkor nyugodtan kérdezhet, írhat és kap is segítséget. Azokban az esetekben, amikor valaki nem ért egy-egy írást, a legtöbb esetben kiderül, hogy az az üzenet, az a megélés nála is ugyanúgy ott van, de annyira messze kereste és valójában annyira benne van már, olyan közeli, hétköznapi és természetes módon van jelen és olyan egyszerű, hogy ezt észre sem vette. Csodálatos felfedezések ezek!
Azt javaslom én is, hogy nem kell messzire nézni, nem kell távol keresgélni. Már itt van minden. Történik velünk, bennünk. Nem kívülre kell figyelni. Hanem befelé, önmagunkra. Ha a valódi érzéseinket, a hétköznapi gondolatainkat elkezdjük megfigyelni, akkor meg fogunk lepődni – és nagyon tiszta felismerésekre juthatunk.
Szeretettel
❤

Zentai Anna

Kép: Pinterest