Az Eridanus-misztérium II. – Út a Megérkezéshez

Az Eridanus-misztérium II. – Út a Megérkezéshez

constellation-guide p com

Az Eridanus csillagkép az égbolt misztikus folyója, amely az égi utak között a belső úton járást, a spirituális utat jelképezi. Az I. részben ennek üzeneteiről már sok szó esett ( http://zentaianna.hu/blog/az-eridanus-miszterium/ ). Így arról is például, hogy ha merünk ezen az úton járni, akkor az sokszor úgy tűnhet, mintha a normálissal ellentétesen cselekednénk, ám éppen ekkor tartunk a megvilágosodás, a megoldás, a megérkezés felé. Hiszen a folyó torkolatát jelképező Achernar csillag a megérkezés fényét ragyogja.

Ehhez a megérkezés-állapothoz szeretnénk mindannyian eljutni. Kivétel nélkül, minden egyes ember. Ki így, ki úgy. Ezt az élményt, ezt a megélést keressük, kutatjuk, erről szól lényegében minden kérdés, ennek érdekében keressük a saját megoldásainkat. Hogyan tudunk eljutni céljainkhoz, utunk végére, a Fénybe? Azt hiszitek, nincs rá egyértelmű módszer, olyan konkrét válasz, ami mindenkinek segít? De bizony van. Erről mesél nekünk az Eridanus.

Az út Nimród első lábával kezdődik, a Rigel csillaggal. A Rigel az arab hagyományban “Az Óriás lába”-ként van jelen – ha az égre nézünk, azt láthatjuk, hogy Nimród ezzel a lábfejével éppen az Eridanus folyóba lép. Ez valóban óriási lépés! Hiszen befelé indulni, magunkba nézni, belül keresgélni és utazni, hatalmas erőt, elszántságot kíván. Ez tehát az első lépés: a Napúthoz, a Cselekvések Útjához viszonyítva itt visszafelé és az égbolt mélye felé, azaz lefelé indulunk – a saját ösztönvilágunk, alvilágunk felfedezése felé. Az első és óriási nagy lépés tehát, hogy elkezdjünk saját magunkban kutakodni. A mai világban, ahol arra vagyunk nevelve, hogy csak a szemünknek higgyünk és másokban keresgéljünk minket érintő dolgokat, ez nem trendi. Azt tudatosítani, hogy ami van, azért én magam vagyok felelős, mindenért magamban keresni az okot és a megoldást, nem hárítani kifelé senkire és nem a másiktól várni a változást – hát ez egyenesen őrültség(nek tűnik). De nincs más lehetőség, ha el akarunk indulni ezen az úton, a megoldás felé! Még egyszer ismétlem tehát: ha a másiktól várok bármit is, hogy majd ő megteszi, meglépi, majd fejlődik, majd változik, majd megoldja – akkor még el sem indultam a céljaim felé. Azonban, ha elkezdem magamat vizsgálni, akkor igen.

Az út ezen kezdő szakaszán és az első, nagyjából egyenesnek tűnő vonalon, sok érdekes, izgalmas, szép élménnyel találkozunk. Alant a Nyúl csillagkép, fent a Bika ragyog, mindketten a termékenység, gyarapodás üzenetét képviselik. Bőséges élményeket, gyakran eredménynek tűnő dolgokat jeleznek – ám ez még csak a kezdet! Első indulásunk után tehát úgy tűnik, mintha minden szépen haladna. Ez így is van – de azután jön csak a java!

Az Eridanus első, egyenes szakasza után, ekkor érkezünk el az első nagy folyókanyarulathoz, a legnagyobb ívet megtévő kanyarhoz, ami felett a Cet feje és a Kos csillagkép ragyog. A folyó kanyarulata sorsfordulatot jelképez. Minden változik. Minden fordul. Ennek oka pedig – a felismerés!

Nimród (aki felett a Nap eléri útjának csúcspontját, így a legerőteljesebb, legtisztább világosságot is ő kapja) íjával és nyilával egyenesen a Cet fejére céloz. A Cet az alsó világból emelkedik fel, feje már az Égi Egyenlítő felett van, ezzel is jelképezi a ráébredést arra, hogy mi munkál bennünk valójában! Milyen érzések, milyen ösztönös működések élnek bennünk? Ez a felismerés az, ami a sorsfordulót meghozza – ezt az irányváltást mutatja az Eridanus kanyarulata, amely innen indul az égbolt mélye felé. Vagyis itt indulunk igazán mélyen befelé, az önismereti úton, az önkimunkálás útján!

Tudatában vagyunk tehát már a lelkünk igazságainak. Ezt követően elsőként a Kemence csillagképhez érkezünk a folytatásban. A Kemence képviseli a tisztítótűz által a saját benső tisztulásunkat, a tűzben való kiégetését mindannak, ami nem vagyunk, ami nem méltó az Istenemberhez, ami nem azonos a lelkünk igazságaival. Sok energia szabadul fel és dolgozik, tele vagyunk tűzzel, erőteljesen dolgozunk önmagunkon.

A folyó mentén továbbhaladva ezután a Vésővel találkozunk (Szobrászvéső csillagkép). Itt kapunk eszközt a további önmunkához. Az eszköz bármi lehet – szellemi képesség, vagy külső segítség, módszer vagy bármi, a lényeg egy: lefaragni magunkról mindazt a felesleget, ami nem vagyunk, leválasztani azt, ami nem azonos a céllal, az istenivel. Mint amikor a szobrász látja a márványtömbben a kész szobrot és csak kiszabadítja belőle – hiszen képzeletében már eddig is készen állt.

Mindezek a belső munkák valóban erőt, energia-ráfordítást kívánnak. Ám az eredmény is megteremtődik. Ezt követően az Ingaóra csillagkép stációja jön. Ez eleve azt sugallja, hogy az idő érzékelése itt fontossá válik. Az Ingaóra egyenletes ritmusa segít a folyó áramlására feküdni (lásd: az élet áramlása, flow-élmény) és jelzi, hogy itt már csak az idő múlása történik – vagyis ha már kidolgoztuk magunkból mindazt, ami nem odavaló, idejétmúlt, ami távol tartott a céltól, gátló tényező volt, akkor nincs más dolgunk, csak türelemmel kivárni az időt, a mi időnket! Egyszerű energetikai rendeződés, egyensúlyba kerülés és összehangolódás zajlik, a türelem, a jelenlét itt fontos.

…és végül megérkezünk. Elérkezik a végállomás, a folyótorkolat, maga az Achernar csillag, a folyó legfényesebb csillaga.

Az útnak persze itt nem lesz teljesen vége. Ha megjártuk a belső utat, ha végigéltük a tapasztalatokat – akkor eljön az idő, amikor át kell adnunk azt társainknak! Ha már ismerjük a megoldásokat, másokat is megtaníthatunk rá, hogyan találják meg azokat. Ha már tudjuk, hogyan jutunk el a Fénybe, akkor attól kezdve az lesz a dolgunk, hogy másokat is oda vezessünk.

 

Zentai Anna

asztrozófus

Kép: constellation-guide.com

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someonePrint this page