Az alázat kiemelt ideje

Az alázat kiemelt ideje – 2021. szeptember 10.

Az alázat erénye időről időre megjelenő minőség az életünkben és nem mindig jelenti ugyanazt. Az utóbbi időszakban úgy tapasztaltam, hogy az alázat rendkívül pozitív módon, a nekünk eleve járó, hozzánk igazán méltó ajándékok, áldások elfogadását jelentette. Legyen ez bármely vágyott dolog, cél, az élet ajándéka – alázatosnak kell lenni ahhoz, hogy készen álljunk ezek fogadására, nyitottan, kitárva a szívünket és a tudatunkat, nem meghatározva, hogy az áldások érkezése hogyan történjen.
Sokan keverik össze az alázatot a megalázkodással és különféle szenvedés- és áldozatprogramokkal (régen én is így voltam ezzel), de mára csak kiderült, hogy az alázat szóhoz is kifejezetten pozitív érzések kellenek, hogy társuljanak. Ha egészséges önszeretettel, önbecsüléssel rendelkezünk és nem alázkodunk meg mások előtt, akkor alázattal tudjuk fogadni, el- és befogadni mindazokat az áldásokat, amelyek hozzánk tartoznak. Ehhez éppen a leszűkültségből kell kijönni és nyitottá válni.
Van azonban egy másik olvasata is az alázatnak, amely szintén megjelenik időről időre, hiszen az életünk folyton ismétlődő körforgás. Ahogyan az égi jelek között a Napút köre szimbolizálja földi életutunkat, úgy ezt a kört járva folyton visszatérünk ugyanazon pontokhoz, ugyanazon helyszíneken találjuk magunkat, csak más és más díszletekkel és szereplőkkel.
Jelenleg az alázatnak ismét kiemelt ideje van a sorskörön. A Szaturnusz bolygó – aki az alázat rezgése is – a Bak csillagkép térdénél jár a mostani időszakban, az Uránusz bolygó pedig az Eridanus folyó nagy kanyarulata felett.
A térdhajlítás az alázat analógiája. Térdet, avagy fejet hajlítani valami, vagy valaki előtt, kifejezi az alázatosságot és a vele járó tiszteletet. Fontos lehet megemlíteni itt is, hogy nem megalázkodásról van szó, a valódi alázat nem jár negatív érzésekkel! Hiszen önmagunkat is tisztelnünk kell! Gyakori például, hogy ha valakinek fáj a térde és már tud annyit, hogy az alázatosság képességét a térd jelzi, akkor rögtön azt hiszi, hogy nem elég alázatos – holott az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg. Lehet, hogy túlságosan megalázkodik valamilyen külső dolog, vagy személy előtt és ennek túlzását jelzi a térd. A fizikai test anyagba sűrűsödött energia és rezgés – ha valamilyen elhangolódás van, azt azonnal érezzük. Ez az elhangolódás azonban nem csak egyfelé billenhet.
Ideje van tehát a jelen időszakban annak, hogy megmutatkozzon, hogyan vagyunk egyensúlyban az alázattal. Ez sokféleképpen megjelenhet. Az Eridanus misztérium című írásokban és sok más helyen is írtam már az Eridanus nagy kanyarulatáról, amely egy hosszú, egyenes út után hirtelen a mélybe fordul és csaknem 90 fokos szögben irányt váltva, a mélységekben folyik tovább.
Ez az a megélés a mindennapokban, amikor a spirituális útra lépett ember, aki sokáig széles vigyorral az arcán hirdette az igét, hirtelen nagyot koppan.
Az, amikor elkezdünk csinálni valamit és sorban kapjuk azokat a visszajelzéseket, hogy milyen szuperek vagyunk – aztán egyszer csak kiderül, hogy van még mit tanulni.
Az, amikor sokáig azt hisszük, már mindent tudunk és egyszer csak kiderül: tévedtünk. Amikor szent meggyőződéssel éltünk eddig egy helyzetben, aztán kiderül, hogy teljesen más a valóság.
A Toxikómában az a rész, amikor Győző összeesik a Lipót kertjében.
Ez nem az ‘Aha’ élmény. Ez a ‘Húbazdmeg’.
Amikor azt hisszük, hogy amit csinálunk, az tökéletes – aztán kiderül, hogy ezen túl is van tovább.. de még mennyivel tovább!
Fordulatot vesz az életünk, a gondolkodásunk és ez a fordulat arra megy ki, hogy elinduljunk a belső úton, önvizsgálatot tartsunk és felismerjük saját felelősségünket önmagunkért. Nem, nem vagyunk senkinél sem többek (de kevesebbek sem!), és minden csak rajtunk múlik. Nincs és nem is volt semmilyen külső, befolyásoló tényező, ami meghatározott volna bennünket. Mindent mi magunk teremtettünk eddig is és mi magunk is tudjuk azt rendezni. Saját magunkat is mi áltattuk eddig és mi tudjuk magunkat kiemelni a mélyből. Nem, nem elméből és egóból kellene élni az életünket és hozni döntéseket, nem ésszerűségből kellene választani – hanem SZÍVBŐL! A fordulat tehát befelé visz. Önmagunk felé. Megkezdődik egy mélyebb, belső út, ami igazi önmunkával jár – de a végeredménye a megérkezés lesz. Minden befektetett energia, nehézség, erőfeszítés – megéri a végső megérkezés állapotát.
Ez a pont pedig újra és újra visszatér az életünk során. Időről időre találkozunk a fordulóponttal, az alázat idejével.
A térdet hajtó Bak csillagzat feje a Tejútra néz, visszafelé, a múlt irányába, nem felejti el, honnan érkezett. Egyenesen a Nyilas célra tartott nyílhegye felé, a Skorpió szívére, a Mérleg által felügyelt, szív igazsága által megmérettetett élményekre, beavatásokra, tanításokra lát és emlékezik.
A legfőbb alázat szerintem a Szereteté. Felismerni és tudatában lenni annak, hogy itt a Földön is a Szív az, ami vezet, ami a lélek hangján át szól hozzánk és a Szeretet elve hat át mindent és ez a legfőbb törvény mindenek felett.

Zentai Anna – asztrozófus
Kép: Stellarium csillagászati program