Az a sorsom, hogy szenvedjek?

Az a sorsom, hogy szenvedjek?

Időről időre kapok a fentihez hasonló kérdéseket. “Benne vagyok egy helyzetben, akkor ez a sorsom?” “Az a sorsom, hogy ezt megéljem?” “Az a sorsom, hogy szenvedjek?” “Azt kell megélnem, hogy bántanak/szegény vagyok/szerencsétlen vagyok/boldogtalan vagyok/beteg vagyok stb.?”

Bármilyen hihetetlen, ezek a kérdések nem csak egy bizonyos kört érintenek, nem csak fiatalok, nem csak tanulatlan, iskolázatlan, tudatlan emberek teszik fel nekem ezt a kérdést. Bármilyen korú és nemű, bármilyen anyagi, szellemi vagy társadalmi helyzetben lévő embertársunkban felmerülhet ilyesfajta kérdés – és jó, ha már felmerült!

Első felindulásként volt, hogy én magam is ítélkeztem és kapásból hülyének néztem volna a másikat egy ilyen kérdésért, de abban a pillanatban megszólalt bennem valami. Valami, ami visszaemlékeztetett arra, hogy én is voltam ebben az állapotban valamikor régen. Voltam például évekig olyan párkapcsolatban, amely akkora szenvedés volt a lelkemnek, hogy minden más életterületet meghatározott és nem láttam belőle kiutat. Azt hittem, itt “kell” lennem, így “kell” élnem, nincs más lehetőségem, ez van. Majd elkezdett dolgozni bennem a kérdés, hogy nekem tényleg ezt kell megélnem? Ott és akkor indult el bennem valami, ami által megtaláltam az utamat, megtaláltam önmagamat. Az volt a katalizátor.

Soha semmi nem történik véletlenül az életünkben – ezért szeretem a ‘véletlen’ szó helyett a ‘sorsszerűt’ használni – így a kérdések sem merülnek fel ‘véletlenül’. Ha már kérdés merült fel (szó szerint: ‘merült fel’, valahonnan a tudatalatti mélységeiből, ahol valójában nagyon is pontosan tudjuk, mi a dolgunk és hogyan…), akkor a válaszok is közel vannak és előbb vagy utóbb, de megtalálódnak.

A megoldás kulcsa pedig ebben rejlik. Mindannyian megéljük az életünkben a ‘nagy ébredést’ egyszer, ami egy komoly váltópont a tudatosságunkban. Ennek előtte olyan életet élünk, amikor még nem vagyunk tudatában annak, hogy magunk irányítunk, magunk teremtünk. Majd eljön az ébredés pontja, amelyet általában drasztikus változások, törések vagy történések hoznak el – és ekkor ráébredünk arra, hogy nem kell kiszolgáltatva lennünk a sorsunknak, bátran formálhatjuk a magunk képére a világunkat és élhetjük a nekünk megfelelőbb életet.

Visszatérve az eredeti kérdésre, miszerint “az a sorsom, hogy szenvedjek?” – a válasz természetesen a ‘nem’. Hanem az a sorsod, hogy választani, változtatni, dönteni tudj a helyzetben. Nem a szenvedés megélése, hanem a döntésed a karma. (Ezért nem döntünk mások helyett, nem adunk kész döntéseket a másiknak, mert az az ő beavatása és neki kell rájönnie, megélnie. Ha ezt a megélést elvesszük tőle, akkor ő valójában még nem ébredt fel és ugyanabba a helyzetbe fog belecsúszni azután is.) A te sorsod, hogy az légy, aki vagy, hogy válassz és dönts önmagad és a teljes élet mellett. Mondhatnám egyszerűen azt is: a te sorsod a boldogság!

Ez pedig tudatossági szint kérdése – tudod-e már, hogy választhatsz, hogy formálhatod a sorsod? Ráébredtél-e már, hogy valójában nem kell szenvedned?

Oké, mondod erre te, de mi van azokkal, akik mondjuk más földrészen élnek és szenvednek, bármitől is? Konkrétan van olyan, hogy valakinek tényleg az a sorsa, hogy szenvedjen?

Igen, van olyan. Hozzátéve, hogy ez is a lélek választása a köztes létben, egy magasabb dimenzióban. Ehhez pedig kell az, hogy az(ok) az ember(ek) egy alacsonyabb frekvenciájú tudatossági szinten működjenek.

Mi a különbség? Honnan tudom, hogy az a sorsom, vagy nem?

Ha mindezt átlátod, akkor rájössz,hogy különbséget tenni igen egyszerű – a különbség a VÁLASZTÁSban, a választás lehetőségében rejlik!

Aki már eljutott addig a kérdésig, hogy “vajon ez a sorsom..?” – annak számára egyértelmű, hogy van választási lehetősége. Azt az embert már ‘ébresztik’ odaátról. Aki már eljut egy olyan gondolathoz, eszméhez, egy segítőhöz, vagy több segítőhöz, aki eljut egy segítő témájú előadásra, tanfolyamra, stb. annak már van választási lehetősége. Az viszont, akinek még dolga van egy adott helyzettel, abban még nem merül fel ez a kérdés, vagy ha kap is kívülről segítséget, az nem fog eljutni hozzá, mert nem rezeg az adott tudati szinten. És ez így van rendjén.

Attól kezdve, hogy felbukkant hát benned a kérdés arról, hogy van-e esélyed, lehetőséged, jogod változtatni az életeden, ha bármi nem tetszik – attól kezdve megnyugodhatsz, mert igen, van!

Minden egyes lépéssel óriási energiákat, újabb és újabb lehetőségeket fogsz beindítani magadban és magad körül. Az életed minden apró mozzanatának, minden életterületének alakítása hatással van a többire is és az életed minden szinten, minden területen emelkedni, javulni, gyarapodni fog.

Ha nem hiszed… járj utána! 🙂

Zentai Anna

asztrozófus