Asztronapló 1.

 2016. január 24.

 Merkúr-Plútó együttállás dominált az utóbbi napokban, amivel kapcsolatban a szellemi és kommunikációs képességeink, működésünk regenerálódásáról írtam. Az uralkodó Szaturnusz a felismert gátlásaink, belső korlátozásaink meghaladását üzeni. A Plútó jelképezi bennünk azt az erőt, amellyel dolgozva hatalmat gyakorolhatunk ösztöneink felett és így fordíthatunk a sorsunkon. Óriási energia ez, amelyet képesek vagyunk a javunkra fordítani!

 Ebben a csodás energiaáramlatban érdekes dolog történt velem. Pár napja egy kedves barátomhoz, Szabó Gabihoz voltam hivatalos, az ő kis masszázskuckójába, lélekringatásra. Ezt a szertartást bárkinek szívvel-lélekkel ajánlom, hiszen fantasztikus élmény, pláne, ha a megfelelő ember végzi! Gabi szerintem erre teremtődött (honlapja: http://megerintve.5mp.eu/web.php?a=megerintve ).

 Szóval, elmentem hozzá és persze vittem Gyereket is, akit a korai kamaszkor tekintetére való, hirtelen nyúlási szakaszában hátmasszázsra járatok mostanság. Amíg rám került a sor, Gabival volt időnk beszélgetni és hogy-hogy nem, érdekes téma bukkant fel a régmúltból. Évek óta dolgozom kommunikációs blokkjaim oldásán, melyről természetesen tudom, milyen gyermekkori traumák sora váltotta ki. Mégis, Gabi kérdezgetésére, valahogy kiderült, hogy ovis koromban ez nem volt még hangsúlyos formában jelen. A mérföldkő a lejtőn az a történet volt, amikor kisiskolás koromban (elsős, vagy másodikas lehettem legfeljebb) szerelmes levelet írtam az egyik órán. Tanár nénim (Isten nyugosztalja azóta), odajött hozzám, rosszalva, hogy nem őrá figyelek (hova is, ha az ember lánya szerelmes???), ezért elvette a levelemet és az egész osztály előtt felolvasta, miközben jót nevetett rajtam, úgy harmincadmagával. Ez az élmény olyan szégyent és megaláztatást jelentett nekem, hogy azóta sokáig nem mertem egynél több ember előtt hangosan megszólalni. Ami vicces volt, hiszen 13 évesen, jó verselő tehetségem miatt már színpadra állítottak. Reflektor a szemembe, szemek száza meredt rám, és beszélnem kellett! Természetesen nem ment a dolog. Az évek során aztán persze volt fejlődés, idővel már tudatosan is. Hadd ne részletezzem, milyen kemény munka volt abban, hogy a megnémulástól és totális rettegéstől kiindulva, most, 37 évesen száz ember előtt is sikerül megtartani egy előadást.

 No, de térjünk vissza Gabi kuckójába, ahol valahogy kiderült, hogy ez a kisiskolás élménybomba mennyire meghatározó volt eddig (volt még persze több is). Aztán jött a kezelés – igen mély szintekre tudunk ilyenkor merülni Gabival, ő is érdekes dolgokat lát, meg én is. Egyszer csak beugrott a szóban forgó élmény, amolyan filmszerűen lejátszódott előttem. Igenám, de most nem az lett a vége, ami a múltban! Ez persze tudatos munka is volt, próbáltam figyelni, rákoncentrálni arra, mi is lehet ennek a sztorinak a pozitív befejeződése? Előbújt belőlem, érzékelhetően, az a kislány, aki voltam. A gyermeki énem, aki bántva, megalázva, elbújva élt bennem ezidáig. Ott ült a padban, az egész osztály és a tanár néni rajta röhögött. Annácska meg szépen, teljes lelki nyugalommal felállt és beszélni kezdett. Minden szem rá szegeződött. Nyugodtan és bölcsen mondta el a többieknek, milyen éretlen, nem jó dolog kinevetni a társukat és gúnyt űzni az érzésekből, amik a világ legnemesebb értékei és az ő életükben is csodálatos élményeket hoznak. Külön beszédet intézett a tanár nénihez, akiről egyértelműen érződött, hogy ő maga is hadilábon állt az érzelmek és a nőiesség működtetésével. Szeretettel és határozottan kiállt az érzései, a gondolatai, a véleménye, az eszméi mellett.

 A szertartás után Gabi elmesélte, hogy szintén látta ezt a kislányt, immár öntudatosan, jó érzésekkel. Szinte hihetetlen, mennyire sokat jelent, hogy át tudjuk írni magunkban a múlt forgatókönyvét – nem, nem a múltat változtatjuk meg, nem is felejthetjük el azt, illik a tudatában lenni annak, mi és hogyan történt! Hiszen ebből tanulunk, bölcsülünk (a Nap éppen most jár a Bak csillagkép múltba néző fejénél). A változáshoz viszont, ki tudjuk tágítani a tudatunkat és FELÜL TUDJUK ÍRNI AZT, AHOGYAN AZ ADOTT HELYZETBEN EDDIG REAGÁLTUNK! Na kérem, itt a lényeg! Mert hogy valamit rossznak ítélni és a külvilágban felelősöket keresni – az nem vezet sem megértéshez, sem tapasztaltsághoz, sem bölcsüléshez, sem feloldáshoz. Mert soha nem a külvilág tesz velünk „rosszat” vagy „jót” – hanem mi magunk döntjük el, hogyan reagáljuk le azt, ami történik! Önmagunkat, a saját reakcióinkat, a saját magatartásunkat tudjuk megváltoztatni. Jelen esetben tehát az önkifejezésünket, amely az önértékeléstől, az önfelvállaláson keresztül, a másokkal való kommunikáción át nyilvánul meg.

 Ez a Merkúr-Plútó együttállás nekem rendkívül sikeres oldást hozott és 2016 során még több ízben visszaköszön. Szerencsére! Itt az idő, hogy a gátlásokkal leszámolva, megerősödve, megérve, felfényesedve lépjünk tovább!

 

Kép: josevillablog.com