A Lelked megmutatja! – …de hogyan?

Sokfelől hallható, hogy minden ott van már a lelkünkben, hogy a lélek mindent tud és tisztán mutatja az utat. Mégis, sokan vagytok kérdésben, kétségben, mert nem értitek, nem tudjátok, hogy vajon hogy a csudába is mutatja a lelketek azt, hogy hol a helyetek, kivel és mivel van dolgotok?
A gond csupán csak az elvárás és az akarás. Csak annyi, hogy valami kézzel foghatóbbat, erőteljesebbet keresünk, mint a lélek finom rezgése. Hogy csak kifelé tanultunk meg figyelni és befelé nem. Megtanultuk építeni az egót, de a lelket nem. De ez nem baj, mert bármelyik pillanatban lehet változtatni.
Idővel menni fog. Ha elkezdjük a fókuszt befelé helyezni és arra figyelni, hogy mit érzünk, mit érez éppen a lelkünk, akkor máris jó úton vagyunk. Egyszerűen csak fel kell tenni a kérdést, minél gyakrabban önmagunknak: mit érzek most? …és nem menekülni, nem elfojtani, nem tudomást sem venni róla, hanem merni érezni!
Van egy nagy félreértés a lelki hívásokkal kapcsolatban, amit most tisztáznék. A legtöbben azt gondolják, hogy a lélek mindent előre tud, olyan szinten, hogy bármely döntési vagy választási helyzetben, bármely változtatás előtt vagy után már tudja, hogy mi vagy ki fog konkrétan következni, jönni az életünkbe. Ez valahol igaz is, hiszen már gyermekként is ott volt minden, azt játszottuk, ami később a hívatásunkká kellett váljon, vagy lerajzoltuk életünk szerelmét az oviban, akit talán csak 20-30 évvel később ismertünk meg… Ezek mind normális, természetes jelenségek.
Ez a tiszta érzékelés azonban nincs jelen mindig ennyire erősen, vagy vannak olyan momentumok, amelyek jó darabig le vannak fedve előttünk. Nem azt kell tehát keresni, várni, hogy konkrétumok mutatkozzanak meg, hogy egyértelműen lássuk előre, hogy hol és mit fogunk dolgozni, vagy ki lesz a társunk, vagy hol fogunk lakni, vagy mit kell, hogy tanuljunk!
A lélek nagyon egyszerűen jelez, ami viszont tényleg egyértelmű jel lesz a számunkra: A TALÁLKOZÁSNÁL!
Akkor, amikor azzal a dologgal, emberrel, témával a hétköznapokban, ténylegesen összetalálkozunk! Amikor a szemünk elé kerül és ott van. Nem kell előre tudni. Amikor összetalálkozunk vele, akkor jelez a lélek, amit úgy érzünk, hogy rálelkesedünk. Rárezeg a lelkünk. Ez egy örömujjongás a lelkünktől, hiszen gyakorlatilag az történt, hogy a tükörben nézegetve végre önmagával találkozott, szembenézett azzal, amivel eleve azonos, amire hangolva van és az azonosságok felfedezése adja ezt az örömöt és lelkesedést! Ilyenkor az a dolog tényleg tűzbe hoz, érdekelni kezd, kíváncsivá válunk, izgulni kezdünk, fokozott érdeklődést és inspirációt érzünk. Elénk kerül a százhuszonegyedik tanfolyam felhívása egy netes oldalon és hirtelen azt érezzük, hogy ‘na, EZ az, ami igazán érdekel’, vagy legalábbis ez vonz erősebben, mint a többi százhúsz.
Nem kell tehát előre sietni és elvárni, hogy mindent előre tudjon az egó is. A lélek már tudja. Nekünk elég, ha ott és akkor, a találkozásnál érezni fogjuk, merre tovább.
Ezek tehát teljesen egyszerű, hétköznapi érzések lehetnek, amelyek felett sokáig elsiklottunk és éppen azért, mert nem figyeltünk rá, nem gondoltuk jelentőségteljesnek őket. Ám nagyon is azok.
Figyeljetek a lelketekre és ne alacsonyítsátok le az érzéseiteket! Nagyon is tiszta iránymutatók!

Zentai Anna – asztrozófus
Fotó: Heizer Mónika