A káromkodásról… (is)
Csupán egy kis emlékeztető…
A Világban minden RENDben van.
A Teremtő csak azt engedni létezni, aminek helye, ideje, rendje van.
Ha nem lenne helye, vagy létjogosultsága, nem létezne.
A Világ = Egység. Unio Mystica. A nagy, Kerek Egész. EGY.
Ha bármit elutasítunk, megítélünk a nagy Egyből, azzal az Egységet és teljességet utasítjuk el.
A spirituális ember nem ítélkezik.
Lehet olyan, hogy valamit helyesen ítélek meg. Lehet olyan, hogy valaminek a működtetését nem választom.
De ha megítélem, akkor valamit még nem értettem meg. Ez pedig jel, figyelmeztetés arra, hogy van még mit tanulnom.
Minden úgy JÓ, ahogy VAN.
“Honnan szedted azt az ötletet, hogy Isten csakis ’tiszteletteljes’ lehet? Isten a fent és a lent. A forró és a fagyos. A bal és a jobb. A tiszteletteljes és a tiszteletlen.
Gondolod, hogy Isten nem tud nevetni? El tudod képzelni, hogy Isten nem élvez egy jó tréfát? Úgy tudod, hogy Istennek nincs humora? Bizony, mondom, Isten találta fel a humort!
Egyáltalán, muszáj ilyen fojtottan beszélned, amikor szólsz hozzám? Azt hiszed, a szleng, vagy a durva szavak kívül esnek a látókörömön? Bizony mondom, úgy beszélhetsz velem, mintha a legjobb barátoddal beszélnél.
Gondolod, hogy létezik olyan szó, amelyet még nem hallottam? Olyan látvány, amit nem láttam? Hang, amit nem ismerek?
Az az elképzelésed, hogy ezek egy részét elvetem, míg másokat kedvelek? Bizony mondom, nem vetek meg semmit. Nem taszít ezek egyike sem. Ez az élet, márpedig az élet ajándék; az elmondhatatlan kincs, a lélek szentsége.
Én vagyok az élet, hiszen Én vagyok az anyaga, és semmi más. Az élet ‘valamennyi’ oldala isteni célt szolgál. Semmi nem létezik – ‘semmi’ – Isten által megértett, és Isten által jóváhagyott ok nélkül.”
Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel c. könyvéből
Kép: Pinterest