A féltékenységről

A féltékenységről

kíí

A FÉL-tékenység csak addig maradhat életben, amíg valaki FÉL. Amíg ‘félember’ és nem egész, amíg nincs egységben önmagával. A féltékenység két síkról eredhet: lelki, vagy szellemi síkról.

A lélek gyakran jelez a felszínen féltékenységnek látszó, belsőből eredő súgásokkal, amelyek csak addig hordoznak negatív érzelmi töltetet, amíg meg nem értjük a lényegüket. A lélek jelezhet így az elmének, hogy “ő nem az én igazi társam” és mivel mélyen belül tudom, hogy nem ő az, aki eleve hozzám rendelt és én nem vagyok hozzárendelve, nem rezeg vele együtt a szívem, ezért azt is tudom, hogy előbb-utóbb őt el kellene engednem, az egóm viszont ragaszkodik hozzá. Az elme viszont ezt az egyértelmű belső jelzést nem értheti, amíg nem tiszta és zavarodottságában, negatív érzést társítva hozzá, féltékenységnek azonosítja a lélek tiszta útmutatását.

A szellemi-tudati síkról eredő féltékenység ugyanakkor régi sérülések és rögződések eredménye, amely az önbecsüléssel, önbizalommal, ezek sérüléseivel, így hiányosságával vannak összefüggésben. Nem hisszük el, hogy választhatóak vagyunk, hogy fontosak, sőt, a legértékesebbek lehetünk valaki számára, nem bízunk önmagunkban annyira, hogy első helyen tudjuk elképzelni magunkat valaki életében.

Mindezek helyreállítható, kitisztítható, gyógyítható minőségek a tudatban és ez által a lélekben is.

Zentai Anna

Az írásokkal kapcsolatos minden kérdést, észrevételt meg lehet írni e-mailben, a Kapcsolat linken található címen. Más felületet nem olvasok, nem használok.

Kép: Pinterest

A kígyó, mint szimbólum:

Állatok az álomban