2020. július 18. szombat – 19. vasárnap

2020. július 18. szombat – 19. vasárnap

20200704_205342

Isteni énünk, a bennünk ragyogó fényszikra jelölője a fényes Napkorong, amely jelenleg az Ikrek csillagkép végén járva, most átlép a Rák titokzatos birodalmába. A Rák csillagkép a teremtés hármasának fényjele. Önazonossá válásunk, önmagunk kimunkálásának útján azt a három minőséget fontos működtetnünk, amelyet a Rák három ága is jelképez: a befogadást, a táplálást és az elengedést. Ha tudom és érzem, hogy mivel vagyok azonos, mi által él a lelkem, akkor nem kérdés, hogy mire nyílok meg és mire vagyok képes nemet mondani. Ha be tudom fogadni azt, ami velem együtt rezeg, azt táplálom, növelem, éltetem. Ha pedig ideje jön, akkor engedhetem, elengedhetem, megengedhetem… amelyik adott helyzetben éppen szükséges. Az az ember, aki ezen szűrő szerint éli a mindennapjait, képes igazán önazonossá válni, ez által lélekben is erősebbé, visszaszerezve minden energiát, életerőt, egyben megerősítve saját energetikai védelmét, stabilitását.

Isteni énünk, azaz a Nap szemszögéből most van itt az ideje, hogy ami a magasabb szférákban elindult és létezik, azt elkezdjük lehozni a hétköznapok földi szintjére! Most még pár napig csak lépésről lépésre, fokozatosan tesszük ezt, de jövő szerdától már szabadon és korlátlanul haladunk ebben a manifesztáló folyamatban.

A Hold szombaton Nimród csillagai alatt járva a megtartó erőt hangsúlyozza. Ehhez illendő, hogy tisztán lássuk, mi is az, ami igazán a fényt képviseli életünkben, ami igazán fontos, értékes és ezeket a minőségeket tudjuk megtartani, kívül és belül is. Vasárnap a Hold már az Ikrek csillagzat alá ér, így kiemelt az idő ahhoz, hogy összekapcsolódásunkat érzékeljük az Isteni Énünkkel! Csak figyeljünk csendben befelé, mit akar, mit súg, hova vezet, mire vágyik, mit üzen, mit kíván, mire rezdül a lelkünk?

A Hold és a Merkúr együttállása által most a lelki közlések ideje és a lélek működésének megértése jött el. A múlt adhat választ a jelenre, így érdemes emlékezni, nosztalgiázni. Érdemes csendes megfigyelőként hallgatni lelkünk hívásait és sugallatait, ugyanakkor kapcsolatainkban lélekkel, érzéssel, lágyan szólalni meg, felidézni múltat, emlékeket, megérinteni szavakkal a másik lelkét.

Zentai Anna

Fotó: Zentai Levike