2015 – Téli napforduló

Aktuális sorskörünk, kozmikus évünk utolsó napját éljük – a Nap ilyenkor jár a legmélyebben az égbolton. Ilyenkor legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka, vagyis most a legnagyobb a sötétség, a Fény hiányának állapota. Ez most a Természetes – érdemes együtt mozogni a Kozmosszal, nem erősíteni még a Fényt, hiszen ez az állapot azt segíti, hogy ne a szemünkkel, hanem a szívünkkel lássunk most igazán! 
Ezt az időszakot úgy is megélhetjük, hogy engedünk a fényhiányos érzelmi állapotoknak – kétségeknek, félelmeknek, rossz érzéseknek – de úgy is, hogy tudatában vagyunk annak, hogy ezek nem létező, nem valós állapotok, csak mi magunk teremtjük őket és uralkodni tudunk ezen! Ha igazán kézben tartjuk ösztöneinket, ha tudatában vagyunk a – most is ugyanúgy jelen lévő! – Fénynek, Szeretetnek, akkor nem esünk a fél-elem csapdájába. Mindez csak maja játéka, illúzió és egyetlen döntés elég lehet, hogy jól érezzük magunkat.
Kedden hajnalban, december 22-én a Nap belép a Bak jegyébe, elkezdődik a kozmikus új év, ekkor azonban még három napig egy helyben áll, a nappalok nem növekednek! A szent hármasság kell ahhoz, hogy igazán megerősödjön a Fény és megkezdje útját Égen és Földön! (Ezért ünnepeljük a Fényt minden napfordulót követő harmadik napon, a hagyomány szerint). 
A Nap a Bak jegyének elején még a Tejúton jár, majd egyre inkább leérkezik az Istenek és Ősök Útjáról, lassan lehozhatjuk a megszerzett tudást a hétköznapjainkba. A bak Nap idején minden teremtésünkön az égiek áldása érezhető – olyan dolgokat akarunk csinálni és létrehozni, aminek megvan a látszata és érzékelhető, hogy mi az, ami hosszú távon is értékes számunkra. Céltudatosság, kitartás, önfegyelem, szívósság, maximalizmus jellemzi ezt az időszakot. Felismerhetjük azt, mitől is félünk, hol korlátozzuk le önmegvalósításunkat és ennek tudatában már képessé válunk meghaladni ezeket a belső határokat. Lassan – és éppen ezért biztosan építhetjük az életünket.